Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén
Keresztes Csaba: Az oktatás és a kultúra irányításának átalakulása a nyolcvanas évek végén A hivatalosnak tekintett irányításpolitika elleni kívülről érkező bírálatok egyik legelső esete volt az 1988 közepén államtitkárrá kinevezett, addig a pártközpontban dolgozó Knopp András működése elleni nyílt, határozott és széles kört magába foglaló fellépés. Ez év szeptemberében Alexa Károly, Balassa Péter, Czakó Gábor és Kulin Ferenc egy közös nyilatkozatot küldött a miniszterhez, több mint négyszáz támogató aláírás kíséretében. A nyilatkozat szerint „a magyar kulturális élet csalódottan és mélységes elégedetlenséggel tapasztalja, hogy miközben a társadalmi életben és a tömegtájékoztatásban bíztató folyamatok bontakoznak ki, a kulturális politikában késnek a kívánatos személyi változások, amelyek hitelesítenék a párt és a kormány valódi elkötelezettségét kinyilvánított szándékai mellett". Hibáztatták, hogy olyan személy lett miniszter (Czibere Tibor43), aki ismeretlensége miatt „nem élvezhet előzetes bizalmat", ráadásul „olyan történelmi pillanatban foglalhatta el hivatalát, amikor mind a szellemi életnek, mind a politikai vezetésnek érdeke lenne, hogy a kényes káderpolitikai döntéseket közmegegyezés alapozza meg". Knopp András kinevezése viszont bennük nemcsak nyugtalanságot, hanem felháborodást is keltett, ugyanis „ez az első pillanatban csupán elhamarkodottnak látszó intézkedés ma már tendenciát sejtet: a korábbi, kártékony kultúrpolitika átmentésének szándékát". E pozícióba helyezés arra utal, hogy „az új vezetés elvtelen és meggondolatlan alkut köt a bukott kultúrpolitikáért felelős vezetőkkel". A kormányzat nem látja, hogy a „kompromittálódott kultúrpolitikai ilyen hírhedt képviselőjének kinevezése a reformirányzatot eleve lejáratja". Kérték a kinevezés visszavonását, mely „igazi reform-bátorságról tenne tanúságot".44 (Knopp András 1989. júniusig államtitkár maradt.) A felpezsdülő szellemi élet, a nagyobb szabadság és nyilvánosság, a bármelyfajta következménytől való félelem csökkenése sok embert és intézményt aktivizált. Tömegével érkeztek a javító, jobbító szándékú beadványok a tárcához, a művelődési munka megreformálását célzó kiforrott és kiforratlan ötletekkel, az iskolák szuverenitásának növelésétől kezdve a pedagógiai alapelvek megreformálásáig. Az észrevételek, javaslatok, sőt követelések egy részére a minisztérium igyekezett válaszolni, más részét azonnal „ad acta" tették.45 1989-ben a beadványok többségét viszont a pedagógusok, a közművelődésben és a közgyűjteményekben dolgozók panaszai jellemezték, amelyekben alacsony munkabérüket tették szóvá, valamint a bérfejlesztések elégtelenségét. A Minisztérium illetékesei nem győztek magyarázkodni, hogy mennyi volt, és mennyi lesz az új átlagbér. Ez a kérdés a korabeli sajtóban is élénk visszhangot 43 Czibere Tibor (1930—) akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke volt. Egyetemi tanár, 1978 és 1986 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora. 44 MOL X1X-I-9-C-2907-1989. A nyilatkozat jelentős számú támogatói között akkor még együtt szerepelt pl. Kornis Mihály, Andressew lván,Sinkovits Imre, Eörsi István, Bogárdi Zoltán, Esterházy Péter és Orbán Viktor. 45 Pl. MÓL XIX-I-9-d-2986-1989. Glatz Ferenc miniszteri kinevezésének híréről számosán nyilatkoztak kedvezően. 135
