Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Mikó zsuzsa: Perújítás vagy megbékélési törvény? Politikai vita a rehabilitációról 1989-ben
Mikó Zsuzsanna: Perújítás vagy megbékélési törvény? 1989. szeptember 21-én megszületett a Minisztertanács 3264/1989. határozata, amely az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedések hátrányos következményeinek rendezéséről szólt." A határozat döntést hozott arról, hogy az internáltak és kitelepítettek nyugdíj ügyének rendezésével, valamint a II. világháborúval kapcsolatban okozott sérelmek orvoslásával kapcsolatban felmerülő többletkiadásokat a társadalombiztosítás bevételeiből kell fedezni. A határozathoz készült előterjesztés a munkaviszony- és nyugdíjrendezés kérdéskörében az 1945 és 1949 között internáltak, a kitelepítettek, a Szovjetunióba szállított személyek munkaviszony- és nyugdíjrendezésének módjával kapcsolatos kérdésekről készített összefoglalót a Kormány részére. Az előterjesztés az egyik legfontosabb kérdést, nevezetesen, hogy hány személy lehetett érintett a jogsértésekben, a legtöbb esetben csak megbecsülni tudta. Az 1945 és 1949 között internáltak számát 55 ezer személyre tette, akik közül az előterjesztés szerint valószínűleg egyötödük él Magyarországon.* 12 Az előterjesztés a korszak politikai értékelését is elvégezte a döntéshozó számára, amikor igyekezett a kárpótlásra jogosultak körét szűkíteni. Az előterjesztés álláspontja szerint az 1945 és 1949 közötti időszakban az internálásokra a koalíciós pártok tudtával és a többpárti parlament ellenőrzési lehetősége mellett került sor, illetve az eljárási és jogorvoslati szabályokat betartották. Az előterjesztő álláspontja szerint ugyan ekkor is előfordult, hogy politikai megfontolásokból történt a rendőrhatósági őrizet, azonban a legtöbb esetben a háború alatti magatartás, a közrendet és közbiztonságot, illetve az újjáépítést és konszolidációt veszélyeztető életmód miatt hozták meg az intézkedést. Ezekben az esetekben az előterjesztés szerint az 1989-es évből visszatekintve sem vitás, hogy indokolt volt a személyes szabadság akkori körülmények közötti korlátozása. Ez az álláspont a pártállamban gyakorló jogászként működő előterjesztő álláspontját tükrözi, mely szerint előbbre való az állami érdek annál az alapvető emberi jognál, hogy bírósági ítélet nélkül senkit sem lehet megfosztani személyes szabadságától. Ennek következtében az előterjesztés szerint nem kellene — ellentétben az 1949 és 1953 között internáltakkal — a jogorvoslatot általánossá tenni. Az előterjesztés szerint a rendezésből kizárt csoportok:- a háborús és népellenes bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek csoportja;- az Ideiglenes Nemzeti Kormány 302/1945. ME a német állampolgárok rendőrhatósági őrizet alá helyezéséről szóló rendelete alapján internáltak csoportja. Kulcsár Kálmán véleménye szerint külpolitikai szempontok miatt azért is megfontolandó lenne ezen kör kizárása a kérdés rendezéséből, mert ebben az esetben az internálásra nemzetközi kötelezettségvállalás nyomán került sor. A Magyarországi Németek Szövetségének Elnöksége nem tiltakozott a kizárás ellen. " MÓL XIX-A-83-b-3264/1989. 12 A legújabb kutatások szerint az internáltak száma 1945 és 1950 között meghaladta a 40 000-et. Lásd erre részletesebben: Pál, 2010. 61-73. 11
