Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Mikó zsuzsa: Perújítás vagy megbékélési törvény? Politikai vita a rehabilitációról 1989-ben

Miké Zsuzsanna: Perújítás vagy megbékélési törvény?

ügyek között a katolikus egyházi vezetők ellen indított eljárások voltak többségben, amelyek nyomán azonban komoly problémával szembesült az ügyészség. A vizsgálat során egyértelművé vált ugyan, hogy az eljárások koncepciós elemeket tartalmaztak, azonban, ha a Nagy Imre és társai ügyében alkalmazott törvényességi óvás keretei között próbáltak volna jogi megoldást találni, abban az esetben a bíróságot kötötte volna az eredetileg megállapított tényállás. Ebben az esetben azonban semmiféle jogértelmezéssel sem lehetett volna elérni a korábbi vádlottak teljes felmentését. A másik jogi lehetőséget a perújítási eljárás jelentette volna, amelynek esetében a teljes eljárást — a nyomozati szakasztól egészen a bírósági tárgyalásig — újból le kellett volna folytatni. A legfőbb ügyész ezzel kapcsolatos félelmeit is megfogalmazta, ugyanis az eljárás — véleménye szerint — nagyon sok pénzt és időt igényelne, és szükségszerűen a magyarországi és a külföldi sajtó vitáinak középpontjába került volna. Szíjártó Károly azt is valószínűsítette, hogy az eljárásban korábban részt vevők élnének a törvényben biztosított mentességi jogukkal, és nem tennének vallomást. A legfőbb ügyész véleménye szerint a legnagyobb problémát az jelentené, hogy a perújítási eljárás során sem lehetne a korábbi vádlottak többségét teljesen felmenteni, mert sok esetben felmerülhetnének olyan tényállások, amelyek az ügyek elbírálásakor hatályos törvények szerint bűncselekmények voltak. Példaként említette a legnagyobb súlyú ügyeknél Mindszenty József esetében a deviza-bűntettet, Grősz József kalocsai érsek esetében a valutaüzérkedést és a külföldre szöktetést. A legfőbb ügyész elemzése azt a jogi szemléletet tükrözi, hogy az adott időszakban hatályos jogszabályokat kell alkalmazni még abban az esetben is, ha a jogszabályok megalkotását egyértelmű politikai szándék motiválta. Ez az álláspont minden bizonnyal az 1989-ben működő bíróságok joggyakorlatát is alapul vette. A jogi érvek mellett Szíjártó Károly politikai szempontokat is mérlegelt összefoglalója elkészítésekor. Véleménye szerint a hosszan elhúzódó jogi eljárások során felmerülne az egykori egyházi vezetők egyházpolitikai és történelmi megítélése, sőt akár személyiségüknek, jellemüknek és más tulajdonságaiknak vizsgálata is. Az eljárások során megkerülhetetlen lenne, hogy a még élő egyházi vezetőknek kérdéseket tegyenek fel. A gyakorlati szempontokat mérlegelve Szíjártó azt javasolja, hogy a szűkösen rendelkezésre álló ügyészi és igazságügyi kapacitást — különösen az adott időszak belpolitikai helyzetére tekintettel — az egyre sokasodó aktuálisan felmerült ügyekre kellene koncentrálni.

A dilemmák ellenére a Fővárosi Bíróság az összegyűjtött bizonyítékok alapján 1989 decemberében és 1990 januárjában lefolytatta a perújítási tárgyalást Asztalos János és társai — az úgynevezett pócspetri per — ügyében, az egyéni perújrafelvételek sorában azonban ez az ügy lett az utolsó, amely ítélethirdetéssel zárult. A perújításhoz szükséges bizonyítékokat a Legfőbb Ügyészség tárta fel. A vizsgálat során összegyűjtötték a fennmaradt írásos és hangzó anyagokat, meghallgatták az összes még élő érintettet, és szakértői vélemények alapján próbálták rekonstruálni hogy mi történhetett. Ennek alapján a Fővárosi Bíróság 1990. január 17-én helyezte hatályon kívül a Budapesti Büntető Törvényszék,

9