Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények dor,113 Bánffy Pál114 és Patay József115. A kifogások lényegében a kormányzat, illetve az azt képviselő főispán hatalmi jogköre és a vármegye, illetve az azt képviselő rendek szabadsága közötti érdekellentét és „munkamegosztás" kialakuló aránytalanságaira építették az érvelésüket. A pesti ellenzékiek szerint a rendelet a főispánoknak a törvényekben foglaltakon felüli hatalmat adna, s ez a szabad választás jogát veszélyeztetheti. A főispánok ugyanis szabad, de részrehajló akaratuk szerint bármikor félbeszakíthatnák a tisztválasztást, ha az nem az érdekeiknek megfelelően halad, s ezzel a leköszönő tisztikart újra a megye „nyakába tolhatnák". Az önkény másik eszköze szerintük a pártoskodónak vélt személyek kiiktatása a választási folyamatból: azonnali ügyészi kereset alá vonásuk, vagy akár azonnali bezáratásuk, mivel ezekre korábban a főispánnak nem volt jogosítványa. Az ellenzék félelme szerint idővel mindebből az is következhet, hogy a kormány magának tulajdonítsa a hivatalok megerősítésének vagy meg nem erősítésének a jogát — mint Erdélyben.116 Az ellenzék érvelése a rendelet egyes pontjainak kritizálásán keresztül, illetve ezeken túl általánosabb síkon is megfogalmazza a rendi dualizmus működési mechanizmusának nemesi, rendi alapvetését: a törvényekben lefektetettnél több jogot kormányrendelet önmagában nem adhat, tehát a főispánok hatalmát sem növelheti a kormány egyoldalúan. Ugyanakkor az 1791:12. tc-ből kifolyólag kormányrendelet törvényt sem törölhet el, a tisztválasztási normatívum egyes elemei viszont összeütközésbe kerülnek a törvényes gyakorlattal: pl. a factiok117 legtöbbször az alispáni szék betöltése körül szerveződnek, s bár a törvény szerint kötelező, a rendelet szerint a factiót eszközlő alispánt nem lehetne kandidálni.118 A tisztválasztásokat tekintve az előforduló zavarok okai sem csak a nemesi választók, hanem pl. a főispánok is, sőt, utóbbiak felelőssége szerintük nagyobb: a visszaélések és a kicsapongások egy efféle interpretáció szerint nagy részben, vagy egészében elmaradtak volna, s a jövőben is elmaradnának, ha a főispánok nem lennének részrehajlóak, és ha nem pártoskodnának.119 113 Pesti ügyvéd, királyi táblai ügyész, a Pest megyei ellenzék tagja, az ifjak perében Tormássy János védője, de a titoktartási eskü megtagadása miatt más védőügyvédet jelöltek ki. 114 Báró, Pest megyei birtokos nemes. 115 Pest megyei táblabíró. 116 KLÖM VI. köt. 839. Ensel Sándor a főispáni önkény megerősítéséhez számította felszólalásában a kinevezésekkel történő visszaéléseket is — a nádor főispánsága előtt a megyék pl. maguk választották a táblabírákat, most pedig a főispánok törvényellenesen, önkényesen nevezik ki őket. A táb- labírák választásáról és/vagy kinevezéséről az archontológiák és megyemonográfiák részadatai mellett általában 1. még: KLÖM VI. köt. 718-719.; VÖRÖS, 1980. 621.; Tilcsik, 2000; Molnár, 1989. 24., illetve Hudi, 2006. 117 Választási pártok. 448 KLÖM VI. köt. 840. 449 A főispánoknak a visszaéléseket kiváltó, előidéző magatartását, és ebből származtatható felelősségét a pesti közgyűlésen felszólaló ellenzékiek az 1835. július 23-i barsi közgyűlés példájával próbálták illusztrálni, amikor is a kormány hatalmas anyagi áldozatokkal lépett fel Balogh János ellen 94
