Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére A fejéri közgyűlésen elnöklő Cziráky Antal főispán72 eleinte optimista volt a rendelet keresztülvitelét illetően, mert a megye a konzervativizmus fellegvára volt (túlnyomó befolyással rendelkezett a nagybirtok és a klérus), s a tisztújítás rendszabásait kidolgozó megyei küldöttség is — annak magyar nyelvre fordítása mellett — elfogadásra javasolta a normatívumot.73 A közgyűlés a rendelet és az azt támogató kisgyűlési határozat felolvasásával kezdődött. A kisgyűlés a rendelet kinyomtatásáról és megyei szétküldéséről is már végzést hozott.74 Kolosváry Miklós táblabíró75 viszont annak egyoldalúsága miatt már a küldött- ségi tárgyalás során felírást javasolt a királyhoz, hogy az uralkodó ne csak jogokat adjon, de kötelességeket is parancsoljon a főispánoknak. A közgyűlésen Madarász László76 szólalt fel elsőként a felolvasást követően: beszédében a megyei autonómia megtámadása miatt kritizálta a királyi parancsot.77 Az egyébként Somogybán lakó politikus I. Ferenc hasonló, 1829. évi rendeletének az 1830. évi országgyűlésen beterjesztett és elfogadott sérelmének a bizottsági indoklására hivatkozva kívánta elutasíttatni a normatívumot: az indoklás szerint ugyanis a rendelet az alispán kandidálási jogát károsítja, a pártosak jelölésből történő kihagyását főispáni önkényre bízza, s a választásban érdekelt felek egyikét tette volna bíróvá — az országgyűlés ráadásul a kérdést végül a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásának idejére utasította.78 Madarász szerint is az országgyűlésnek soron kívül, excerptaként, a publico-politicumból kiemelve kellett volna tárgyalnia a tisztújítási visszaéléseket. A korona és a törvények közül utóbbi primátusát hangsúlyozza, s mivel eszerint a kormány feladata csak a törvények fenntartása, de törvény ellen és törvényen kívül parancsot nem osztogathat, a rendelet félretételét(l) szorgalmazta.79 Madarász József80 emlékirataiban érzékletesen leírja, hogy a fivére és maga számára is a rendeletet tárgyaló közgyűlés volt az első fontosabb politikusi megmérettetés, egyfajta ugródeszka (ellenzéki) politikai szocializációjukban, 72 Gróf, 1825-től tárnokmester és a megyei főispánja, 1827-től országbíró. 72 KLÖM VI. köt. 874. 74 Madarász, 1883. 38. 75 Kolosváry 1825-1827-ben Győr vármegye követe volt. 76 A dunántúli ellenzék reformkori vezéralakja, 1847-1848-ban Somogy vármegye országgyűlési követe. 77 A rendelet fogyatékosságai közé sorolja, hogy azonnali megyei kereset indítására utasítják a főispánokat, ha visszaéléseket tapasztalnak, miközben szerinte ez a megye kötelessége lenne a főügyészen keresztül. KLÖM VI. köt. 878. 78 Az ellenzéki politikus felrótta az 1791:12. te. figyelmen kívül hagyását, amely szerint a végrehajtó hatalom egyoldalú hatalommal nem hozhat törvényt. A főispáni hatalomnak a „nemzeti állás" fölé emelése (a parancs második része) szintén törvénytelen, mert feljogosítja a megye kormányzóját, hogy ha pártosságot vesz észre, „ha nekiek a megyei lélek nem tetsző, nem kedvező", akkor a tisztújítást felfüggesztheti, amíg a nemesi erő kifárad, s a tisztikart tetszése szerint megerősítheti, kipótolhatja, felülírva az 1723:56. tc.-ben megállapított kötelező, rendes hároméves tisztújítási időszakot. Az 1548:70. te. ráadásul kimondja azt is, hogy az alispánokat ne a főispán, hanem a megye egésze válassza, különben nem kell engedelmeskedni nekik. 79 KLÖM VI. kőt. 874-876. 80 Ifjabb (1814-1915), ügyvéd, 1848-1849-ben a sárkeresztúri kerület (Fejér megye) képviselője. 89
