Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Poór János: Berzeviczy Gergely Panorama von Ungarnja
Közlemények Rögzítette, hogy a reformátor Szent István arra törekedett, hogy az újat (általában a reformjait) a meglévő alapokra építse. A nemes, a katona és az úr fogalma István kora előtt is ugyanazt jelentette (szinonima volt). Ezt a nem új alkotmányos alapelvet István megőrizte és megerősítette. Az, amit megerősített, a ban- deriális rendszer volt (amely tehát Berzeviczy szerint már a 10. században is létezett, és az első magyar király alatt „csak" tovább élt). Az, hogy a rendszer pontosan milyen volt István előtt, sajnos nem tudjuk meg, de a 11. századi állapotokról már „pontos" képet kapunk. A legelőkelőbb egyházi és világi nemesek saját zászlaik alatt vezették csapataikat. Mind a csapatok kiállításáról, mind a felszereléséről, mind a tartásáról maguk gondoskodtak. Az alacsonyabb rangú és szegényebb nemesek (egyháziak és világiak) is csapatokat állítottak és tartottak, szintén saját költségen, és azokat a megyei zászló alá (a megyei bandériumba) küldték. A teher vagyonhoz, jövedelemhez, tizedjövedelemhez, birtokhoz igazodott. A királynak is volt bandériuma, amelyet királyi birtokaiból és jövedelmeiből tartott. A kiváltságos városok által kiállított bandériumok a királyi bandériumhoz tartoztak. Az, hogy mekkora csapatokat és milyen módon állítottak ki, a mindenkori körülményektől függött. A csapatállítás többnyire ország- gyűlési tárgy volt56 — olvassuk (amit a korai időkre nézve szintén elég nehéz értelmezni). Ilyen (rendben lévő) volt a magyar hadügy eredetileg. Ez torzult aztán el. Hasonlóan alkotmányjogi, és az örökösödést illető fejtegetéseihez, hadügyi megállapításainak „igazságtartalmát" sem vizsgálom részletesen, de mielőtt tovább haladnék, néhány megjegyzés. Aközött, hogy Berzeviczy (első változatában 1805-ben) megírta hadügyi dolgozatát, 1815-ben a Panorama von Ungarnt (amelynek a tisztázata, a Geschichte und Staats Verfassung des Königreichs Ungarn 1818-ban készült), megjelentek Michael Piringer és Anton Gustermann fent említett, nagy visszhangot kiváltott művei.57 Piringer könyve kifejezetten a hadi alkotmánnyal foglalkozott, Gustermann — az Ungarns Banderien I. kötetére tá56 „Die Ersten des Adels, das ist die mächtigsten Eigenthümer, Erzbischöfe, Bischöfe, Herzoge, Woy- woden, Grafen, Baronen, Magnaten etc. führten unter eigenen Fahnen ihre Truppen, die unter den Nahmen Banderien (von Banderia Fahne) bekannt sind. Sowohl die Errichtung dieser Banderien, als ihre Bewaffnung und Erhaltung, mußten die Ersten des Adels, die Proceres selbst, aus einegem Beutel bestreiten. Die nicht zu dieser ersten Klasse des Adels gehören: Pröbste, Aebte, Domherre, Klöster, Stifte, Pfarherre, der Edelmann, der unbewegliche Güter hat, der nur eine Session hat, der nur den Adelsbrief hat: diese stellten ihre Contingente zu den Comitats Truppen, die in dem Co- mitats Banderio auftraten; und ebenfalls aus dem Beutel des Adels errichtet, bewaffnet und erhalten wurden, wozu jeder von Adel, nach dem Maaß seines Vermögens und seiner Einkünfte, vom Zehend, von Gütern, von Beneficien, und Nutzniessungen, besteuert wurde. Der König selbst führte sein Bandérium, welches aus Truppen bestand, die er aus seinen königlichen Gütern, und Einkünften aufstellte, und bewaffnete. Zu diesen königlichen Truppen gehörte auch das Contingent der privilegirten Städte. Wieviel und auf welche Art, in welcher Zeit die Truppen zusammengestellt werden sollten: dieß wurde nach Beschaffenheit der Umstände und der Nothwendig- keit, bestimmt: und diese Bestimmung war meistens der Gegenstand einer Reichstags Verhandlung." MOL P 53126. cs. 31. sz. 25. 57 L. a 43. sz. jegyzetet! 52
