Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - Hangulatjelentések a fővárosból 1988 októberétől 1989 októberéig.
Irodalom ható, hogy 1990 februárját lehet a pártok számát illetően az „aranykornak" tekinteni, akkor ugyanis 66 bejegyzett és 19 nem bejegyzett párt létezett, mellettük pedig kilenc választási koalíció is létrejött (a pártok alakulását és számát illetően 1. Tőkés fent említett kötetének 318-319. oldalát). Témája volt a hangulatjelentéseknek, hogy a változó viszonyok közepette az aktív párttagok közül is sokan elfordultak Kádár Jánostól, és a reformerek vagy az ellenzék egy-egy csoportjával rokonszenveztek. Jelentések születtek a párt és az ellenzék viszonyáról is, mely egyébként 1988-ban meglehetősen ellentmondásosnak volt mondható. Bár a kötet időkeretében az alábbi események közül több nem szerepel, érdemes áttekinteni, mire is alapozható ez az ellentmondásosság. Az 1988. június 16-ai tüntetést pl., amellyel Nagy Imre és társai harminc évvel korábbi kivégzésére emlékeztek, a rendőrség szétverte, viszont a néhány nappal későbbi, június 27-ei tömegmegmozdulást, amely a román diktátor, Nicolae Ceau§escu politikája és az erdélyi falvak lerombolása ellen tiltakozott, engedélyezte a hatalom. Ugyanez év szeptember 12-én engedéllyel vonulhattak fel azok, akik a bős-nagymarosi erőmű megépítése ellen tiltakoztak, az 1988. október 23-ai ellenzéki megmozdulást viszont már nem engedélyezték. Az ellenzék és az állampárt kapcsolata, erőviszonya kapcsán érdemes megnézni a következő évet is, bár akkor már nem kell oly sok dologra fókuszálnunk, mint előzőleg. Szinte mindent elmond róla az, hogy Nagy Imre, Gimes Miklós, Maiéter Pál, Losonczy Géza és Szilágyi József 1989. június 16-i ünnepélyes keretek között történt újratemetését engedélyezték, sőt, a több százezres tömeg megjelenése és a meglehetősen gyújtó hangvételű beszédek megtartása elé sem gördítettek akadályt. Fentebbiek mellett megjelennek természetesen a forrásokban további politikai, közéleti események is. Ezek sorába tartozott az, hogy változások történtek a kormányban és a pártvezetésben: 1988. november 24-étől Németh Miklós, egy negyvenéves közgazdász irányította a kormányt, ugyanis a korábban reformernek látszó, 1987 júliusában kinevezett Grósz Károly egyre inkább keményvonalasnak bizonyult. (A korábbi miniszterelnök politikáját eleinte a nyugatra nyitás, a világútlevél bevezetése, diplomáciai kapcsolatok létesítése nyugati országokkal és gazdasági reformpolitika jellemezte.) Élénken foglalkoztatta a közvéleményt az is, hogy 1989. január 28-án Pozsgay Imre rádiónyilatkozatban jelentette ki, hogy az 1956. évi eseménysorozat nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt. A nyilatkozat miatt a KB egyébként fontolóra vette, hogy kizárja Pozsgayt a pártból, végül azonban elfogadták kijelentését, és mindezt közleményben is tudatták. Új sajtótermékek jelentek meg, illetve megújultak a tévé és rádió politikai jellegű műsorai, ami többeket is a média hatalmára, véleményformáló hatására döbbentett rá. 1989. február 17-én az ellenzék nyilatkozatban tette közzé afeletti helyeslését, hogy az MSZMP elfogadta a többpártrendszer bevezetésének szükségességét, és ehhez kapcsolódóan javasolta, hogy kezdődjön párbeszéd az ellenzék és a párt között a hatalom megosztásáról és a demokratikus folyamat 392
