Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - George Michael Gottlieb von Herrmann: Das alte Kronstadt. Eine siebenbürgische Stadt- und Landesgeschichte bis 1800.
Irodalom kája lehetővé tette, hogy a több mint két évszázada lezárt, a Honterus Levéltárban őrzött, Brassó történetét a Német Lovagrend betelepülésétől 1688-ig, a Habsburg uralom kezdetéig elbeszélő első kötet is az olvasóközönség rendelkezésére állhasson. A kritikai kiadást kiegészítő második és harmadik kötet digitalizált változatát tartalmazó CD-melléklet által végre egy egységben olvasható a régi Brassó története. A kiadásra Brassó város első, oklevélben történő említésének 775. évfordulója adott alkalmat. Herrmann élete és munkássága ismeretében — amelynek ösz- szefoglalását Thomas §indilariu bevezetőjében olvashatjuk — azonban nyilvánvaló, hogy a mű teljes kiadása ezen évfordulótól függetlenül is szükséges és indokolt volt. George Michael Gottlieb von Herrmann (1737-1807) tősgyökeres brassói evangélikus család sarjaként látta meg a napvilágot, akinek felmenői között olyan hírességeket találunk, mint a 17. századi bírót, Michael Herrmannt vagy Matthias Froniust, az erdélyi szász alkotmány, az Eigenlandrecht publikálóját. Herrmannak apja nyomdokaiba lépve saját pályája is felívelt a városi hivatali ranglétrán egészen a városgazdái tisztig. Evangélikus vallása mellett kitartva azonban apjához hasonló sorsra jutott: mivel a bécsi udvar nem erősítette őt meg hivatalában, törvényes megválasztása ellenére nem tölthette be a városbírói tisztet, sőt addigi városi méltóságát is elveszítette 1799-ben. Az, hogy a közel négy évtizedig tartó hivatali szolgálatból történő elbocsátása családi tragédiákkal terhelt életében mekkora csapást jelentett számára, művének előszavában maga is szavakba öntötte, és egyben azt is megmagyarázta, hogy miért fordult a történeti kutatás irányába (1.). Herrmann történeti érdeklődése kapcsán figyelembe kell vennünk azt a tényezőt is, hogy megérte II. József erdélyi közigazgatási reformját, amelynek ideiglenesen a Szászföld is áldozatul esett. Herrmann ahhoz a Sámuel von Bruken- thal (erdélyi kormányzó 1777-1784) által vezetett erdélyi szász felvilágosult értelmiségi körhöz tartozott, amely a Szász Egyetem intézménye — a szász nemzet mint jogi személy védelmében — kiemelt figyelmet szentelt a történetikritikai módszert alkalmazó kutatásoknak. így szólalt fel Herrmann az erdélyi szászok rendi intézményei mellett már 1792-ben, Offenbachban névtelenül megjelent erdélyi alkotmánytörténeti művében is, amelyet a cenzúra nem engedett be Erdélybe. Herrmann monumentális Brassó-története esetében, addigi tapasztalatai alapján, publikálásra nem gondolhatott. A második két kötet Oscar von Meltzl, a nagyszebeni Jogi Akadémia professzora jóvoltából kerülhetett nyomdába a 19. század második felében, az Ausschuss des Vereins für siebenbür gische Landeskunde támogatásával. Az első kötet kiadását már Julius Groß is felvetette a 19. század végén, azonban brassói szakmai tevékenysége — elsősorban a városi krónikák kiadása — miatt erre nem került sor. Jelen kiadásra, amely az Arbeitskreis für siebenbür gische Landeskunde erdélyi országismereti sorozatában Georg Soterius Cibinium c., 18. századi Nagyszeben358
