Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Vida István: Az „Erdélyi" fedőnevű ügynök jelentései a kisgazdapárti emigráció vezetőiről
Források Imre, valamint Szent-Iványi Sándor unitárius püspök 1969 júliusában- augusztusában miként vélekedtek a nemzetközi helyzetről, az amerikai külpolitikáról, különösen Nixon elnök augusztus eleji romániai útjáról, miként látták és értékelték a magyarországi helyzetet. Nem hallgatták el véleményüket a nyugati magyar emigráció belső állapotáról, a bomlás jeleiről, a személyi ellentétekről és a Szabad Európa Rádióról sem. Érzékeltették (különösen Nagy Ferenc és Varga Béla), hogy — elvi álláspontjukat fenntartva — a kelet-európai országokhoz való közeledés hívei. Mindketten elismeréssel szóltak Kádár Jánosról és az általa folytatott politikáról. A volt kisgazdapárti kormányfő azonban megragadta az alkalmat, hogy a Budapestről érkezett vendég előtt bírálja a magyar kormány emigrációs politikáját és a belső ellenzékkel való bánásmódot. Az iratok tudományos értékéből azonban sokat levon, hogy a jelentések az emigrációval kapcsolatos hivatalos kormánypropaganda szellemében és az állambiztonsági szervek szája íze szerint készültek. Szentiványi az emigráns vezetőket szinte kivétel nélkül igyekezett befeketíteni, megrágalmazni, az amerikai érdekek szolgai kiszolgálóiként és a CIA embereiként láttatni, anélkül, hogy megbízható információi lettek volna. Attól sem riad vissza, hogy ezt jelentse: „Általában az összes emigráns vezetőnél azt tapasztaltam, hogy antiszemitává vált vagy legalábbis ezt mutatja."16 Beszélgető partnerei közül Nagy Ferenc tette rá a legjobb benyomást, de elismerően szólt Kiss Sándorról is, bár őt a Kádár-rendszer szempontjából az egyik legveszélyesebb ellenfélnek állította be. Varga Bélát csúnyán leszólta, Kovács Imrére, Pfeiffer Zoltánra és Lénárt Ivánra is tett rosszindulatú megjegyzéseket. Meglepő módon igaztalan kritikával leginkább régi barátját, vendéglátóját illette. Nehezen hihető az az állítása, hogy Kővágó szerint Kovács Imre a magyar hírszerzés informátora volt, vagy az, hogy Nagy Ferenc minden értesüléséről 24 órán belül tájékoztatja a CIA legfőbb vezetőjét.17 Nem világos, hogy miért fordult ennyire durván Kővágó ellen. Valószínűleg arról volt szó, hogy a majd tízévnyi ügynökmúlttal rendelkező Szentiványi attól félt, hogy Kővágóhoz fűződő korábbi viszonya miatt bármikor gyanúba keverhető, elvesztheti a BM bizalmát, esetleg jogi lépésekre is sor kerülhet ellene. Emberi és etikai szempontból azonban nem menthető magatartása. Bár Szentiványi jelentését felettesei elfogadták, nem kétséges, hogy a vállalkozás — bizonyos információk megszerzésén túl — nem volt sikeres. Nagy Ferencék befolyásolása, az emigráns vezetők közötti ellentétek elmélyítése kudarcot vallott. Az ügynök valójában lejáratta önmagát és megbízóit. A szokatlan akciót vendéglátói kétkedve fogadták, nem vették komolyan. Lénárt Iván világosan megmondta neki, a tárgyalások fonalát az emigrációval nem magánlátogatás útján kell felvenni. Nagy Ferenc is bírálta kiküldetését, kijelentette, hogy 16 L. a 6. sz. dokumentumot. 17 L. a 3. sz. iratot. 320
