Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre
Források natkozású kézirat található. Kettő — hasonlóan Kemény Pál és Ferenc munkájához — szintén az 1848-1849. évi erdélyi eseményeket tárgyalja. Dósa Elek marosvásárhelyi református kollégiumi professzor, 1849. évi Brassó vidéki újonco- zási kormánybiztos munkája a marosszéki eseményeket tekinti át,9 egy Bihari nevű szerzőé pedig a Zaránd megyei polgárháborúról ad áttekintést.10 További két kézirat az 1849 utáni viszonyokkal foglalkozik.11 Miért és hogyan kerültek a Dessewffy-család levéltárába, egyelőre nem tudjuk. Miután az Acta publica nagyobb részét Dessewffy Emilnek, a magyarországi konzervatívok kiemelkedő vezetőjének írott politikusi hagyatéka alkotja, feltételezhető, hogy a konzervatív alapállású memoárokat ő „gyűjtötte be", talán azzal a céllal, hogy azok munícióként szolgáljanak a centralizált abszolutizmus politikai rendszerének bírálatához. Kemény Pál és Ferenc 1848 előtti politikai szerepe alapján ez a feltételezés elég kézenfekvőnek tűnik. Annyi bizonyos, hogy Kemény Pál és Ferenc kézirata viszonylag röviddel az események után, 1850 tavaszán keletkezhetett. Erre mutat, hogy a kézirat egy helyén a szerző azt írja, hogy „Az ezelőtti ítélőszékek meg vannak szüntetve, és már 8 hónapja, hogy mások nem alkotvák". Ha 1849 augusztusától — a cs. kir. és az orosz csapatok győzelmétől — számítjuk a nyolc hónapot, akkor a kézirat 1850 áprilisában íródhatott. Egy helyen egy konkrét, 1850. február végi eseményre utal, másutt pedig arról szól, hogy „a cs. kerületi fő- és albiztosok nem hamar, hanem nagy későre, néhol mint Küküllő, Hunyad, Alsó- és Felső-Fejér megyében csak múlt februárban állíttatnak bé". Azok az események, amelyeket Kemény Pál tárgyal, nem ismeretlenek a magyar történetírás számára, azonban a tárgyilagosság, amellyel részletezi, szokatlan. Az 1848-1849. évi erdélyi eseményeknek főleg a polgárháborús vonatkozásait ismerteti, a szabadságharc leverését követő időszakból pedig a magyar nemességet, a magyar egyházi és világi közösségeket ért sérelmeket sorolja fel. Nem hallgatja el a magyar politikai vezetés hibáit, konzervatív alapállásból bírálja 1848 tavaszának és nyarának erdélyi „rendszerváltását", ugyanakkor mindvégig hangsúlyozza, hogy a román felkelők brutalitását, az erdélyi cs. kir. katonai hatóságok ezzel kapcsolatban mutatott tétlenségét és rosszhiszeműségét semmi sem magyarázhatja, vagy mentheti. E tekintetben szemléletmódja rokonítható Bánffy Dénes néhány évvel később keletkezett, azonban nem csupán az erdélyi, hanem a magyarországi eseményeket is elemző emlékiratáéval.12 Kemény Pál és Ferenc munkája e tekintetben eltér Kemény Istvánétól vagy a Zaránd megyei eseményeket feldolgozó Baternay Imréétől, akik mindketten megelégedtek a polgárháború eseményeinek leírásával, de nem elemezték az okokat 9 Dósa ref. Professzor: Vázlatok Vásárhely s vidéke történeteiből az úgynevezett martiusi napok óta mosta- nig. Marosvásárhely, 1850. ápr. Uo. 10 Bihari: Rövid rajza a Zaránd megyei forradalmi eseményeknek 1848-ban és 1849-ben. Uo. 11 Jegyzések, illetve Némely adatok az erdélyi polgári igazgatás rendszeréből. Uo. 12 Bánffy, 1889. 284
