Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
Források fejedelmünk személyérül, amelyet is a kormánytól mindenkor elkülönözött, minden alkalommal a legmélyebb hű jobbágyi hódoló tisztelettel emlékezett. A 4-re: Hogy Csány László táblabíró úr makacsul vitatta volna a választmánynak Pozsonyba leendő elküldetését, azt a tanú nem mondhatja. Annyi azonban bizonyos, hogy miután a pesti ifjak ügyében Őfelségéhez járulás végett a nemes vármegye által kinevezett választmánynak több tagjai elmaradtak, nehogy azok, kik Pest vármegye levele következésében az 1837. esztendei május 29-i közgyűlésen, és így az érintett intézőlevélnek megérkezte előtt a nemes vármegye által Pozsonyba leendő összejövetelek végett kinevezett tagok ismét elmaradjanak, sokszor írt Csány László úr már a [második] pont alatt felhozott tiszta nézeténél fogva, hogy a kinevezettek a gyűlés által megkérdeztessenek, vajon az érintett tiltó parancs megérkezte után előbbi kineveztetéseket elfogadják-e? Kik is el nem fogadván, önkénti vállalkozást javallott, hogy azonban ezen indítványa elfogadását Csány László úr erőltette volna, a tanú tagadja. Frissen emlékezvén a tanú Csány László úrnak ezen szavaira: hogy ő maga véleményét senki nyakára tolni nem akarja, s látván indítványának el nem fogadási sikerét, annak minden további vitatásával felhagyott. Az 5-re: Tanúknak megyénk főispánját, kinek elnöksége alatt azon gyűlés tartatott, és Kerkapoly István első alispán urakat, mint a vádlott szónokhoz legközelebb ülőket nevezi. Negyedik tanú Bezerédy Miklós hahóti apát és Keszthely városi lelkész, lelkiismerete tisztaságára megkérdeztetvén, szorul szóra ezen vallást tette: Jelesen az 1-re: igen is jelen volt. A 2-ra: Mennyire emlékezőtehetsége engedi, tudja a tanú kik s mit beszéltek a kérdéses tárgyban. 3-ra: Legelőször is tekintetes Deák Ferenc táblabíró úr szólamlott meg, s a királyi intézőlevélben felhívott 1715-i 31. cikkely (de cassatione conventiculi Rosenbergensis)76 taglalás alá vévén, megmutatni törekedett, hogy ezen törvény a jelen esetre nem alkalmaztatható. A választmány Pozsonyba menésének ügyében azonban véleményét határozólag ki nem mondotta, állítván, hogy ennek eldöntése ezen, a tekintetes karok és rendek bölcs ítéletére bízott kérdésnek eligazításánál függ, ha tudniillik a jelen letiltó felsőbb intézetet úgy kell-e tekinteni, mint erőszakot? Ezután szólott méltóságos Horváth János királyi kamarás, oda nyilatkozván, hogy némely körülmények megváltozásaival a választmány felmenésének is el kell maradnia, s csupán egy felírást kíván a tárgyban tetetni. Utóbb szólott tekintetes Csány László táblabíró úr, s bátor igen frissen emlékezik a tanú, hogy beszédje elején a kormány tetteit kíméletlenül korholta s vagdalta, s azt mégis egész bizonysággal állítani nem bátorkodik, ha ezen szavakat: „a legvérengzőbb Tyrannus alatt sem történtek", s a többi, szorul szóra éppen így mondotta-e? Valamint legvilágosabban arra sem emlékezik, ha a kormány tetteit nevezte-e „cinkosságoknak", vagy annak tagjait „cinkosoknak", „cimboráknak", „zsarnokoknak", de a négy kifejezések közül egyet hogy használt, minden aggódás nélkül meri a tanú állítani. Mégis szólott e tárgyban Inkey Imre kamarás és Hertelendy Károly táblabíró urak, oda jelentvén véleményeket, hogy a választmány elmellőzésével ezúttal csak felírás tétessék felséges urunkhoz. A 4-re: Csány László úr igenis vitatta, hogy azon kegyes intézőlevélnek ellenére is el kell menni a választmánynak, mivel azonban könnyen történhetnék, hogy a választmány 76 Az 1715:31. törvénycikk „a rózsahegyi zsinat [határozatainak] megsemmisítéséről" rendelkezett. 258
