Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
ban Deák lejött, és közölte, hogy Hertelendy nem akar szavazást, és hogy a választás csupán néhány kevesek akaratnyilvánítását követné. Erre ezen párt elvonult, és a tisztújítás folytatódott, egészen az említett vezér akarata szerint történt és vitetett ki általa. A következő napon, 1837. szeptember 26-án a főispán elnöklete alatt közgyűlés tartatott. Ezen mindenekelőtt elhatározták, hogy minden ülés a jegyzőkönyv hitelesítésével kezdődjön, és hogy a megyei hivatalnokok vegyenek részt a közgyűlésen és az úriszéken, különben el fognak távolíttatni hivatalukból, ha alapos indok nélkül elmaradnának. Ekkor a Kossuthtal22 kapcsolatos udvari leirat23 és a deputációkkal24 kapcsolatos rendelvény25 tárgyaltatott. Deák Ferenc megkísérelte bebizonyítani, hogy mindkettő törvényellenes volna. És ezért Őfelségétől az országgyűlés mielőbbi összehívását kellene kérni és a Helytartótanácsnak azt válaszolni, hogy az az efféle törvényellenes rendeletek ellen előterjesztésekkel éljen. Ami a deputációkat illeti, Deák úgy véli, hogy a rendelvénynél meg kell vizsgálni, hogy az csak, mint egyszerű fenyegetés, avagy egy valóban használatba hozandó kísérlet tekintendő-e? E szónok után Csány László lépett fel, s nem mulasztotta el, hogy mindenféle gúnybeszédet tartson a kormány ellen, méghozzá fülsértő módon. Azzal kezdte beszédét, hogy efféle esetek még a vérszomjas zsarnokok alatt sem történtek, mint amilyenek a kigúnyolt 19. században. Efféle beszédek közepette a kormány ténykedéseit főgazemberségnek nyilvánította, s azzal fejezte be beszédét, hogy magát a rendelvényt is az erőszak kísérletének tartja. Miután azonban a bátrakat egy kísérlet szándékuktól el nem rettentheti, nem a küldötteknek, hanem azoknak, akik erre önként ajánlkoznak, kellene Pozsonyba menniük, hogy ott megtudják, hogy a kísérlet valóban munkába vétetett-e? Ő is olyan, aki erre önként ajánlkozik. így beszélt Dőry Imre26 is, azonban teljes szerénységgel. Hertelendy Károly ellenben azt mondta, hogy ez a rendelvény az 1715. évi 31. törvénycikken alapulna. Horváth János kamarás27 és Inkey Imre28 a deputáció ellen voltak, miután ők nem látják az erőszak kísérletét, és mivel nem két olyan megye van, amely ilyen értelmű határozatát nem változtatta meg. Ilyen kisebbség mellett többet ártanak az alkotmánynak, mint használnak. Eszerint semminemű deputációt nem küldenek, csupán egy feliratot intéznek Őfelségéhez, amelyben a sérelmek kivizsgálása érdekében kérik az országgyűlés összehívását. Ami az országgyűlési napló vezetését illeti, Zala megye megvárja, amíg Pest megyétől valami hasonlót kap, hogy abból a napló módját és formáját kitanulja. Egyébiránt megjegyeztetik, hogy Zala megyében csupán Deák Ferenc folytat levelezést más megyék főkolomposaival, s ő az egyetlen, akivel a főjegyző a figyelemre méltó tárgyakat előzetesen közli. És ezért történik az, hogy ő pártMolnár András: A Csány László ellen folytatott vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838) 22 Kossuth Lajos (1802-1894), ügyvéd, az 1832-1836. évi Országgyűlési Tudósítások és az 1836-tól kiadott, ám betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztője. 23 A Magyar Királyi Udvari Kancellária 1837. augusztus 17-ei, 11339/99. sz. leirata nehezményezte Zala vármegye 1837. május 29-ei, Kossuth Lajos elfogása ellen tiltakozó feliratát. ZML Kgy. jkv. 1837:2178. 24 Küldöttségekkel, melyek a szólásszabadság megsértésével indított perek ügyében kívántak az uralkodóhoz járulni. 25 A Helytartótanács 1837. augusztus 29-ei leirata megtiltotta Zala megyének, hogy küldöttsége Pozsonyba menjen, majd más megyék küldöttségeivel együtt Bécsben az uralkodó elé járuljon a perek ügyében. 26 Dőry Imre (1803-1880), Tolna megyei származású zalai táblabíró. 27 Zalabéri Horváth János (1788-1853), cs. kir. kamarás, 1831-től 1834-ig Zala vármegye első alispánja, 1832-től 1834-ig országgyűlési követ. 28 Inkey Imre (1784-1848), cs. kir. kamarás, 1825-1826-ban Zala vármegye másodalispánja, 1842-től Zólyom megye főispáni helyettese, 1845-től 1848-ig Zólyom megye rendes főispánja. 243
