Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Soós László: A chlopy hadparancsot követő királyi kézirat létrejöttének körülményei és a Khuen-Héderváry-kormány bukása
Közlemények kihallgatást követően Széli Kálmán Aehrenthal vezérkari főnökkel,114 majd Körber miniszterelnökkel egyezkedett, este pedig Goluchowski külügyminiszterrel vacsorázott, mert a bizottság katonai programját úgy akarták megfogalmazni, hogy az a magyar párt minden frakciója számára elfogadható legyen, de ezzel a cseh nemzeti követeléseknek újabb indokot ne szolgáltassanak. Széli Kálmán azzal a teherrel a vállán utazott vissza Budapestre, hogy az általa vezetett bizottságnak kell azt a — bécsi elvárások szerint minél szerényebb katonai követeléseket tartalmazó — programot összeállítani, amelyet a király is elfogad, és a széteső félben lévő Szabadelvű Párt egységét is helyreállítja. Nehéz feladatnak ígérkezett Széli Kálmán számára, hogy a kormányának megbuktatásáért általa felelősnek tartott Apponyi Albertet a nemzeti követelések mérséklésére rávegye. További vitára adott okot: a király kinevezési jogát ugyan senki nem vonta kétségbe, de ennek ellenére a parlament tagjai olyan miniszterelnök kinevezését várták, akit ők óhajtottak erre a posztra állítani. Ezért a bécsi udvarban úgy ítélték meg, hogy elméletileg ugyan nem, de a gyakorlatban Budapesten a király kinevezési jogát egyre szűkebb körre igyekeznek visszaszorítani.115 Konkrétan az adott politikai helyzetben ez azt jelentette, hogy a parlament által támogatott miniszterelnök-jelölteket — Apponyi Albert és Andrássy Gyula személyét — a király nem tartotta elfogadhatónak. Azzal mindenki egyetértett, hogy az átmeneti kormányzás okozta bizonytalan politikai állapot napról-napra rosszabb lesz, az adók beszedésének akadozása az államigazgatásban máris pénzhiányt okozott. A parlament feloszlatását a költségvetésen kívüli állapot, valamint a választásokat bojkottal fenyegetőző törvényhatóságok kiszámíthatatlan lépései miatt csak kevesen támogatták. Ugyan így a meg nem valósítható megoldások közé lehetett sorolni a sajtónak azon jövendöléseit is, amelyek szerint megegyezés hiányában a korona az alkotmány felfüggesztését készíti elő. A magyar politikai válság felszámolására indított akció következő lépéseként az uralkodó Andrássy Gyulát és Tisza Istvánt kérette magához. A magyar politikusok október 12-én együtt utaztak Bécsbe, ahol először a király — közel egy órát — Andrássy Gyulával tárgyalt, aki nagyon pesszimistán ítélte meg a politikai helyzetet és kormányfői megbízatást nem vállalt. Ezt követően, hasonló időtartamban Tisza Istvánt fogadta a király, aki a békésebb megoldás utolsó lépéseként a Lukács László vezette átmeneti kormány létrehozását javasolta. Szerinte Lukács képes lesz megtartani a párt egységét, ha azoknak az engedményeknek a maximumát megkaphatja, amelyeket a korona hajlandó megadni. A Szabadelvű Pártban is egyetértettek azzal, hogy Lukács Lászlónak sokkal nagyobb az esélye megegyezni az ellenzékkel az obstrukció megszüntetéséről, mint a személye miatt is barátságos fogadtatásra aligha számítható Tisza István114 Uo. 1903. október 7. Aehrenthal (akinek felesége Széchényi Gyula gróf leánya volt) szerint az uralkodónak egy tekintélyes magyar tanácsadóra lenne szüksége, erre a posztra Szögyény Lászlót javasolta. 115 Uo. Thallóczy Lajos levele Szögyény Lászlóhoz, Bécs, 1903. október 10. 226
