Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Csaplár-Degovics Krisztián: Thallóczy Lajos és az albanológia: vázlatok egy nemzetépítési kísérletről
Közlemények leírást közöl arról, hogy az 1984-ben a burgenlandi Kittsee-ben (Köpcsény) megtartott Albanien-Symposiumon a meghívott tiranai történészek hogyan értékelték Thallóczy albanológiával kapcsolatos tudományos eredményeit. Az albán historikusok szerint a magyar történésznek elévülhetetlen érdemei voltak az albán történelem kutatásában és abban, hogy a korabeli Európa jobban megismerje ezt a nyugat-balkáni népet. Szemére vetették viszont, hogy nacionalista magyar szemlélete sajátos módon közelítette meg a történelmet és elsősorban Magyarország balkáni szupremácia iránti igénye motiválta.6 Ezt a véleményt Gostent- schnigg nem teljesen osztja, mert fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Thallóczy gazdag forrásgyűjtését és kritikai módszereit nem lehet megkérdőjelezni. Halálát a korabeli Balkán-kutatás egyik legnagyobb veszteségeként értékeli.7 Ez a szűkszavú értékelés a történeti albanológia egyik alapító atyjáról elfogadható, hiszen napjainkig tisztában voltunk ugyan Thallóczy jelentőségével, de a jövőre bíztuk tevékenységének kutatását. Elsősorban amiatt, mert — Bécsben, Budapesten és Tiranában legalábbis — nincs olyan levéltári egység, amely kifejezetten erre vonatkozólag őrizne forrásokat. Jobb a helyzet, ha általában tekintjük az osztrák-magyar albanológia történetének feldolgozottságát. Elsősorban az említett Gostentschnigg — támaszkodva a Monarchia Albániával való kapcsolatát tárgyaló politika- és gazdaságtörténeti monográfiákra8 — foglalkozott ezzel a kérdéssel.9 Kutatásai bebizonyították, hogy a tudományág létrejöttében és nemzetközi elismertségében döntő szerepet játszott az osztrák-magyar tudományos háttér.10 A nyelvtudomány (Johann Georg von Hahn, Georg Pekmezi, Vatroslav Jagié), a régészet (Johann Georg von Hahn, Theodor Anton Ippen, Carl Patsch, Nopcsa Ferenc), a földrajz (Nopcsa Ferenc) mellett a történelem (Johann Georg von Hahn, Thallóczy Lajos, Konstantin Jireček, Milan Sufflay, Nopcsa Ferenc) kiemelt részterülete volt az önállósodott diszciplínának. Az osztrák történész szerint az albanológia születését nagyhatalmi érdekek motiválták és a politikai érdekérvényesítés egészen 1918-ig rányomta bélyegét a Monarchia területén született írásokra. Főleg a történeti kutatásokat befolyásolta a politika, elsősorban a kutatásokat lehetővé tevő közös külügyminisztériumból és pénzügyminisztériumból érkező szubvenciókon vagy az egyes cisz- és transz- lajtáni szakminisztériumok és bankok által finanszírozott kutatóutakon keresztül (ehhez 1. pl. az 1908-ban alapított szarajevói Balkán-Intézet történetét). Gostentschnigg konklúziója szerint bár elvitathatatlan a Monarchia pozitív szerepe a Balkán-kutatásokban, az egyértelműen a politika szolgálatában állt. Ennek leg6 Ehhez még 1.: BUDA, 1985. 296. 7 Gostentschnigg, 1996.182-185. 8 Többek között Schwand A, 1965; Schanderl, 1971; BEHNEN, 1985. 9 Többek között: Gostentschnigg, 1999; GOSTENSCHNIGG, 2006. 10 „Trotz dieser schwierigen Forschungsbedingungen gelang es den Pionieren der österreichisch-ungarischen Albanologie, bis zum Beginn des 20. Jh die einzelnen Disziplinen der Albanien-Wissen- schaft aufzubauen und auf ein würdiges Niveau zu heben." GOSTENTSCHNIGG, 1996. 46-47. 168
