Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

annak meg lehet bocsájtani de nem Benigni, és Murguj Uraiméknak, kik társaik­kal, annyi ínséget hoztak hazánkra."69 Naplóírónk mégis megbocsátott Murgunak. De gondosan elhallgatta, hogy miért. Ugyanis mindketten aláírták a Radikál Párt programját. És mindkettejük szerencséjére szolgált, hogy az nem került az osztrák hatóságok kezébe. Egyéb­ként nem hosszú irat. Csak három pontot foglal magába: „1. Egy és oszthatatlan Magyarország teljes önállással és függetlenséggel. 2. Magyarországnak demokrata köztársasággá alakítása. 3. E magas célok elérése végett, elvetvén minden félrendszabályt, elhatározott bátor politikának követése."70 Nem kétséges, Murgu ezt a politikát következetesebben szolgálta, mint Gyulay Lajos. Nem is beszélve Kemény Zsigmondról, aki maga is aláírta, de aztán a hadbíróságon Murgu ellen vallott. Gyulay emlékeiben már egy másik Murgu maradt meg. Amikor 1865 októberében Horváth Mihály Magyarország független­ségi harcának történeté c. munkáját olvasta, a bánsági polgárháború kapcsán felöt­lött az egykori képviselőtárs alakja. Naplójában kivonatolta, amit olvasott, de hozzá is tett valamit saját véleményéből: „Hogy a káránsebesi ezred területének lakosai, kik majdnem kirekesztőleg oláhok voltak, minden csábításoknak és búj togatásoknak ellent állottak, azt a jóérzelmű Appel tábornoknak lehete kö­szönni és Murgu Euthym iskolamesternek, ki az oláhokat a szerb hierarchia járma alól felszabadítni igyekezett. A kyrill betűk helyett bevette a római betű­ket. Ez egyéniség utóbb 1848-ki nemzeti gyűlésben képviselő, volt alkalmam vele megismerkedni — mystikus sajátságos külseje feltűnő volt — ábrándozó dákoromán, de a magyar ügynek sem volt ellensége, most Budán lakik a Krisz­tina városban saját házánál, és titkos szerekkel a vízkórságban sínylődőket gyó­gyítja, titkon, mert eltiltatott tőle. Communisticai izgatások miatt börtönbe záratott, és Stansiccsal együtt szabadult ki a forradalom kiütésekor. Krassó me­gyei képviselőnek elválasztatván Vukovics kormánybiztos engedelmével Lúgosra jún. 27-re nagy oláh népgyűlést hirdetett, mely csendesen folyt le. Nagy népszerűségben részesedett, szerbek esküdt ellensége, magyarok barátja lé­vén."71 Vajon a végén már nemcsak magyar barátai voltak? Ki tudja? Ez zárszónak is beillene, ha közben a magyar-román barátság dialektikája nem olyan lenne, mint amilyen. Olyan, amely megfelel a nacionalizmus dialektikájának. Hogy ezt jobban megértsük, kritikusabban kell viszonyulnunk ahhoz, amit Szűcs Jenő oly Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805-1870) “> Uo. 296. 70 MOL R 316 6. cs. Eredeti példány. 71 AN Fám. Kuun-Gyulay. Fasc. 378. Vol. 125. 127. Nagyjából hasonlóképpen adta vissza Horváth Mihály jellemzését Pesty Frigyes. Viszont ő is megtoldotta a jellemzést Murgu fizikai megjelené­sének leírásával, hozzátéve, hogy „a magyaroknak is barátja lett". A barát kifejezés nem szerepel a Murgunak szentelt alfejezetében. HORVÁTH, 1865. 239-241. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom