Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805-1870)

Közben pedig rendkívül sok egymásba játszó árnyalat tűnt fel és tűnt el. A magyarországi román politika sok szállal kapcsolódott a dunai fejedelemségek világához. A havaselvi forradalmat 1848 júniusában magyar-román szövetség, majdani konföderáció reményében robbantották ki. Aztán a havaselvi politikusok látva a magyarok elszigeteltségét, a magyar politikát pedig végzetesen elhi- bázottnak tartva, az alkotmányos Ausztria és az azon belüli román nemzeti egység programját karolták fel. 1849-ben viszont a magyar orientáció is újra felerősödött.

Murgu ennek a folyamatnak egyik részese és előmozdítója volt. Két kiáltványt is szerkesztett, amelyekben a magyar nemesség nagylelkűségét magasztalta a jobbágyfelszabadítás miatt, a magyar kormány iránti hűségre szólított fel. Alkalmazkodott a magyar nacionalizmushoz, de egyben meglátta, hogy a magyar alkotmány milyen lehetőségeket kínál a román nemzeti igények érvényesítésére, és megpróbált ezekkel a lehetőségekkel élni. Krassó megyében csak románokat választottak országgyűlési képviselőnek, köztük őt több választókerületben is. Pesten a radikálisok csoportjához tartozott, velük szavazott, Kossuth javaslataira a szavazáskor egy-két kivétellel igent mondva. Viszont közben, augusztus végén Kossuthtal is szembekerült. Murgu ugyanis még június végén Lúgoson népgyűlést szervezett, azzal a céllal, hogy román néphadsereget állítson fel, és a szerb egyházi vezetéstől független önálló román ortodox egyházi autonómiát hozzon létre. Amikor a román hadseregnek ő lett volna a főkapitánya, feltehetően a bán tisztségnek megfelelőt akart volna kiharcolni. A szerbellenes fellépés égisze alatt nem egyszerűen a bánsági román területi önállóságra tört, hanem a havaselvi román forradalom fegyveres megsegítésére is. Diplomáciai érzékére vall, hogy az országgyűlés elé rendkívül mérsékelt formában fogalmazott törvényjavaslatot terjesztett elő, és kísérő beszédében úgy fogalmazott, hogy korábbi programjának lényegét sem tagadta meg. Az Alföld egyik vidéke képviselőjének mondta magát, jelezve, hogy elfogadja az ország egységét, ugyanakkor úgy utalt a Bánság problémáira, hogy annak sajátosan román jellege is érzékelhető legyen. A román nemzetről és a bánsági román népről is úgy szólt, hogy az egységes magyar politikai nemzet dogmatikusainak ne adjon támadási felületet, hiszen a magyarok is beszéltek román nemzetről — nem politikai jogi személyiségként, hanem mint etnikai adottságról. Magának a román népnek a szuverenitását sem ismerték el, amit Murgu törvényjavaslatában annak kitételével próbált elfogadtatni, hogy „a román polgárok népgyűléseiben kimondott egyházi függetlenségök törvényesnek ismertetik".37 Országgyűlési beszédében azt is éreztette, hogy a magyarországi román nemzeti igények kielégítése biztosíthatja a dunai fejedelemségek szövetségét Magyarországgal, „mivel azon két nemzet [...] a napkeleti tartományokban érdeke által egybe van kapcsolva, s az egyiknek enyészete a másiknak is végét szükségképp maga után vonja". Tehát: „csak ezen két nép kezet fogva tarthatja fenn az alkotmányos

37 Beér, 1954. 867

151