Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)
Közlemények doggá tette. Ti azonban, akik jutalmat senkitől sem kaptatok, boldogok sem vagytok, mire vártok? Nem látjátok, hogy nálatok az igazságot pénzzel vásárolják? Meddig fog ez a zsarnokság tartani? Addig, amíg egységetek által a ti üdvötök oly módon ismét létre nem jön, mint ahogy az Svájcban tartós jólétet alapozott meg." Azt eddig is tudtuk, hogy Murgu lehetett az egyik hangadó. Ellenezte a bojárok lemészárlásának ötletét, ami egyébként provokáció is lehetett. Bogdan- Duicá szerint ő vetette fel azt, hogy a majdani Új Romániában a lakosok két osztályból, katonákból és parasztokból álljanak, úgy, mint a bánsági határőrvidéken.19 A kiáltvány ismeretében úgy tűnik, az összeesküvés külpolitikájának is egyik irányítója lehetett. A kiáltvány feltételezett szerzője, Sotir Geran saját vallomása szerint hallotta, amint Murgu arra figyelmeztette a mozgalom vezetőjét, M. Filipescut, „hogy német újságban azt olvasta, hogy Ausztria seregeket indít a határokon túlról". Az összeesküvők tehát az aktív osztrák keleti fellépést akarták megfelelően előkészíteni és a nemzeti egység megteremtésére felhasználni. Azzal, hogy a nemzeti egységet „ismét" létre kell hozni, a kiáltvány — bár eléggé körvonalazatlanul — a különböző államokban szétszórt románság nemzeti egysége megteremtésének szükségességére célzott, arra az egységre, amely a nemzeti megújulási mozgalom történetfelfogása szerint az egykori Dacia Traianaban, majd Vitéz Mihály — Mihai Viteazul — vajda vállalkozásában öltött testet. A hazai, majd az ausztriai állapotok leírása, az érvelés szillogisztikus menete félreérthetetlenül arra enged következtetni, hogy a kiáltvány szerzője „Ausztria atyai gondoskodásától" is várja a nemzeti egység kereteinek megteremtését. A svájci példálózgatás egyben azt jelenti, hogy a forradalmi titkos társaság a nemzeti egység megvalósulását nem az abszolutista Habsburg Birodalomba való betagolódás útján képzelte el, hanem bízott Ausztria nemzeti alkotmányosságot, függetlenséget tiszteletben tartó, sőt azt biztosító, laza, inkább szimbolikus, ám külpolitikai biztonságot nyújtó konföderációvá alakulásának lehetőségében. Murgu nélkül nehezen elképzelhető az összeesküvés programja, de az erdélyi segítség, a határőrvidék-modell és a konföderáció nem egyszerűen csak az ő ötlete és nem is pillanatnyi szeszély szüleménye, hanem a román nemzeti törekvések újabb és újabb formában felbukkanó lényeges mozzanata. D. Golescu 1826-ban Budán megjelent — kézikönyvként forgatott — útleírásában a bánsági határőrvidék és Svájc élő példaként jelenik meg. Úgy írja le a svájci államszervezetet, mint önálló országok szövetségét: „A kantont megyének is lehet tekinteni, annyi különbséggel, hogy mindeniknek megvannak a sajátos szokásai és törvényei, [...] egyik sem tud a másik dolgába beavatkozni. [...] Mindegyik kanton saját maga veri a pénzét".20 A Habsburg Birodalomról is alapvetően pozitív ké19 Bogdan-Duicä, 1937.100. 20 Radovici din Golesti,1826. 202. 146
