Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények lenállásán és az erőtlennek tűnő uralkodói válaszok következtében megbukott: a vármegyék bár a szándékot többnyire értékelték, a módszert szinte egyhangúlag elvetették, s teret nyitottak saját kezdeményezéseiknek. A konfliktus véleményünk szerint összességében ismételten rámutatott — Vörös Károly szavaival — „a feudális politikai uralmi viszonyok válságának egyik igen mélyen fekvő, lényeges elemére: az intézmények teljes válságára is".205 Történtek ugyanakkor előremutató, konstruktív megoldási kísérletek is, ezeket és sorsukat vizsgáljuk az alábbiakban. A tisztválasztási normatívum kiadása — ahogy láttuk — több megyét saját új, haladó jellegű restaurációs szabályzat (vagy legalább vélemények, alapelvek) kidolgozására ösztönözte, s az uralkodói körrendelet tárgyalásával egy időben már ezek vitatása is az adott közgyűlés napirendjére került, vagy épp a közgyűlésen nevezték ki az alternatív szabályzat kidolgozásával megbízott megyei deputációt (többnyire elsősorban persze azon megyékről van szó, amelyeknél éppen tisztújítás volt esedékes, pl. Békés). Ezek a munkálatok funkciójukat tekintve vagy a normatívumot helyettesítő alternatívák lettek volna, vagy annak csak kiegészítései, pótlásai. A korszak egészének megyei tisztújítási statútumaival összevetve elmondható, hogy ezek a tervezetek többnyire csak a visszaélések orvoslására és kiküszöbölésére koncentrálnak, nem általános rendtartások, s ez indokolja kiemelt vizsgálatukat. Esztergom megyében a normatívummal együtt tárgyalták az októberi közgyűlésen annak a küldöttségnek a jelentését is, amelynek feladata a tisztválasztás módjának véleményezése volt. A választmány a visszaélések kiküszöbölése érdekében a „korlátlan őszinte szavazat", azaz a titkos voksolás bevezetését javasolta alapelvként a közfelkiáltás helyett. A közgyűlésen felszólalók mind a kormány, mind a klérus ellensúlyát szintén ebben látták. Friebeisz Imre főjegyző szerint a titkos szavazás bevezetése gátat vetne minden kicsapongásnak, a vesztegetéseknek elejét veszi, az egymás közötti nehezteléseket, súrlódásokat és viszályt pedig megszünteti azzal, hogy a felekezeti befolyást semlegesíti. A konzervatív megyékben ugyanis az erős egyházi befolyás miatt a nemesek nem mernek nyíltan szembehelyezkedni a (magas) klérussal, de a szavazás titkossága mellett ez a lelki korlátolás megszűnne.206 Friebeisz szerint a választási szabadság ilyetén biztosítása annak ellenére is kívánatos, hogy a magyar alkotmányban előzményt nem találni rá. Besze János ügyvéd207 érvelése szerint a titkos szavazás másfelől a tisztválasztási normatívum és a főispáni önkény ellensúlyozása miatt szükséges biztosíték, mert a külső hatalmak és a befolyásos urak szabadságellenes fellépését küszöbölné ki. A független bíráskodás és az ártatlanság 205 VÖRÖS, 1980. 629. 206 Vö. a felekezetiség komolyabb hatásával az alsófokú igazgatás szervezetére: Dobszay, 2006. 38- 48. 207 Ellenzéki politikus, 1832-1836-ban az országgyűlési ifjak egyike, a Törvényhatósági Tudósítások Esztergom megyei levelezője. 1848-ban Esztergom országgyűlési képviselője, nemzetőri őrnagy és élelmezési főbiztos. 110
