Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
első alispán külön kifogásolta, hogy a munkálatban a rendes katonai erő használatát is javasolták.165 A részletes tárgyalás során a javaslat első pontját a közgyűlés viszonylag simán elfogadta: eszerint a tisztválasztás határnapját mindig közgyűlésen kell kihirdetni, s ennek a hitelesen bizonyítható vételétől számított nyolcadik napig kell a restaurációt lebonyolítani, s ha az alispán ennek során mulasztást követ el, nem jelölhető, pert kell indítani ellene, és pénzbüntetéssel (500 pengőforint) is sújtandó.166 A második pont a pártoskodás és a kihágások megvizsgálására egy küldöttség választásáról rendelkezik: ennek 30 tagját a határnapot kihirdető közgyűlésen olyan táblabírákból választanák, akik „igazságszeretetről és részre nem haj- lásról" ismeretesek, s akik se maguk nem indulnak a választáson, se testvéreik vagy fiaik nem érintettek abban. Elnököt és alelnököt szavazással maga a küldöttség választana. Ez a bizottság venné át a tisztikar nélküli megyét a választások befejezéséig, amikor a küldöttség hatásköre megszűnik. Pártoskodás észlelésekor 2-3 tagot küldenek ki az ügy kivizsgálására.167 Zoltán Mihály főügyész azért ellenezte a választmányt, mert ennek megválasztása is bajjal mehet végbe. Szerinte a kicsapongások meggátlására egy rendelkezés is elég lenne: fegyverekkel és botokkal nem szabad a tisztválasztáson megjelenni. Vay János táblabíró úgy pártolná küldöttség felállítását, ha abba a megye által nevezett 50 tagból a főispán választana 36-ot. Általában elmondható, hogy a választmány felállítása ellen a tisztikar emberei foglaltak állást, mellette pedig a tisztviselőkart egyedüliként képviselő Szunyogh Rudolf másodaljegyzőt leszámítva a táblabírák sorakoztak fel.168 A tisztviselőkar Kossuth leírása szerint a második pont vitája alatt egyszerre felkelt, elindult, s a mozgásba jövő nemességgel együtt nagy lármát csapott. Teleki József főispán emiatt felfüggesztette az ülést, és a tárgyról való tanácskozást a közgyűlés eloszlatásával bizonytalan időre elhalasztotta. Másnap a táblabírák felkeresték a főispánt, hogy a tisztviselőkar magatartását panaszolják: kifogásolták, hogy a tanácskozás megakadályozására a tisztválasztásokhoz hasonlóan fizikai erőt használnak, egyben ők is a tanácskozás elhalasztását kérték.169 Közlemények i“ KLÖM VI. köt. 1035. BENE, 1980.54. Vö.: KLÖM VI. köt. 1035. 167 Uo. 168 A küldöttség ellen voltak: a két alispán, Farkas Ignác főjegyző, Patay László, Eördögh Péter, Mudrony János főszolgabírók, Somossy Ignác és Bégány Antal alszolgabírók, Kállay Károly főadószedő, Hunyady József és Silcz alügyészek, Csemyánszky esküdt, Márczy levéltámok, Me- zőssy László tiszteletbeli alügyész, Kacskovics tiszteletbeli aljegyző és Répássy János táblabíró. A küldöttség mellett álltak: Elek Mihály, Jármy Imre, Bónis Sámuel, Zoltán János táblabírák, Des- sewffy Emil tiszteletbeli jegyző, Tasnády Pálffy József kerületi táblai közbíró, Bónis Menyhért, Beöthy Ödön, Szemere Péter, Erős Lajos, Szunyogh Sándor, Inczédy György stb. táblabírák. 169 KLÖM VI. köt. 1036. A szabolcsi eset folytatását illetően: a megyét már első körben a tisztválasztási normatívum alkalmazására szólították fel a kormányszervek a kicsapongások megfékezésének ürügyén. A szabolcsi esettel foglalkozó helytartótanácsi akta a rendelet egy másolatát is tartalmazza. MOL C 44 1836. F. 128. alatt (a rendeletet tartalmazó Circulare aktája ugyancsak erre a 100