Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840

első alispán külön kifogásolta, hogy a munkálatban a rendes katonai erő haszná­latát is javasolták.165 A részletes tárgyalás során a javaslat első pontját a közgyűlés viszonylag si­mán elfogadta: eszerint a tisztválasztás határnapját mindig közgyűlésen kell kihirdetni, s ennek a hitelesen bizonyítható vételétől számított nyolcadik napig kell a restaurációt lebonyolítani, s ha az alispán ennek során mulasztást követ el, nem jelölhető, pert kell indítani ellene, és pénzbüntetéssel (500 pengőforint) is sújtandó.166 A második pont a pártoskodás és a kihágások megvizsgálására egy küldött­ség választásáról rendelkezik: ennek 30 tagját a határnapot kihirdető közgyűlé­sen olyan táblabírákból választanák, akik „igazságszeretetről és részre nem haj- lásról" ismeretesek, s akik se maguk nem indulnak a választáson, se testvéreik vagy fiaik nem érintettek abban. Elnököt és alelnököt szavazással maga a kül­döttség választana. Ez a bizottság venné át a tisztikar nélküli megyét a választá­sok befejezéséig, amikor a küldöttség hatásköre megszűnik. Pártoskodás észlelé­sekor 2-3 tagot küldenek ki az ügy kivizsgálására.167 Zoltán Mihály főügyész azért ellenezte a választmányt, mert ennek megválasztása is bajjal mehet végbe. Szerinte a kicsapongások meggátlására egy rendelkezés is elég lenne: fegyve­rekkel és botokkal nem szabad a tisztválasztáson megjelenni. Vay János táblabí­ró úgy pártolná küldöttség felállítását, ha abba a megye által nevezett 50 tagból a főispán választana 36-ot. Általában elmondható, hogy a választmány felállítása ellen a tisztikar emberei foglaltak állást, mellette pedig a tisztviselőkart egyedü­liként képviselő Szunyogh Rudolf másodaljegyzőt leszámítva a táblabírák sora­koztak fel.168 A tisztviselőkar Kossuth leírása szerint a második pont vitája alatt egyszerre felkelt, elindult, s a mozgásba jövő nemességgel együtt nagy lármát csapott. Teleki József főispán emiatt felfüggesztette az ülést, és a tárgyról való tanácsko­zást a közgyűlés eloszlatásával bizonytalan időre elhalasztotta. Másnap a tábla­bírák felkeresték a főispánt, hogy a tisztviselőkar magatartását panaszolják: ki­fogásolták, hogy a tanácskozás megakadályozására a tisztválasztásokhoz hason­lóan fizikai erőt használnak, egyben ők is a tanácskozás elhalasztását kérték.169 Közlemények i“ KLÖM VI. köt. 1035. BENE, 1980.54. Vö.: KLÖM VI. köt. 1035. 167 Uo. 168 A küldöttség ellen voltak: a két alispán, Farkas Ignác főjegyző, Patay László, Eördögh Péter, Mudrony János főszolgabírók, Somossy Ignác és Bégány Antal alszolgabírók, Kállay Károly fő­adószedő, Hunyady József és Silcz alügyészek, Csemyánszky esküdt, Márczy levéltámok, Me- zőssy László tiszteletbeli alügyész, Kacskovics tiszteletbeli aljegyző és Répássy János táblabíró. A küldöttség mellett álltak: Elek Mihály, Jármy Imre, Bónis Sámuel, Zoltán János táblabírák, Des- sewffy Emil tiszteletbeli jegyző, Tasnády Pálffy József kerületi táblai közbíró, Bónis Menyhért, Beöthy Ödön, Szemere Péter, Erős Lajos, Szunyogh Sándor, Inczédy György stb. táblabírák. 169 KLÖM VI. köt. 1036. A szabolcsi eset folytatását illetően: a megyét már első körben a tisztválasz­tási normatívum alkalmazására szólították fel a kormányszervek a kicsapongások megfékezésé­nek ürügyén. A szabolcsi esettel foglalkozó helytartótanácsi akta a rendelet egy másolatát is tar­talmazza. MOL C 44 1836. F. 128. alatt (a rendeletet tartalmazó Circulare aktája ugyancsak erre a 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom