Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények maga Almásy is, megtapasztalván a jelöltségét elutasító akadályokat, már a választáson barátainak, illetve pártjának folytonos túlkapásaitól megfáradva, elállt hivatalos jelölésétől. Ugyanakkor kijelentette, ha támogatói a votizáció megismétlése mellett döntenek, engedni fog kívánságuknak. Mindezeket elősorolva Csáky arra kérte a kancelláriát, hogy eszközölje ki az uralkodónál Jekelfalussy megerősítését hivatalában. A restauráció folytatására, illetve befejezésére pedig küldjön ki királyi biztost, hogy a magisztrátusi tisztségekre általa tett jelöléseket kihirdethesse. Ezen felül utasíttatni kívánta Almásyt arra, hogy az új építőszék alkalmával — a kellő nyugalom megőrzése végett — váljon meg hivatalától és saját ügyében nyilvánosan ne nyilatkozzon. Csáky ezen kívül fenntartotta magának a jogot, hogy az ismét megtartandó restaurációs közgyűlésen, amiképpen ez alkalommal is, a vármegyei jegyzők és esküdtek esetében, élni kíván főispáni jogkörével, azaz őket ő maga nevezze ki. A kancellária a fentieket tudomásul véve határozatában helyeselte a főispán eljárását, hogy ti. félbeszakította a restaurációs közgyűlést és a vármegyei tisztviselőket surrogatióval erősítette meg hivatalaikban. Ugyanakkor felhívta Csáky figyelmét arra, hogy a kandidáltak jelölése körül már korábban kialakult hangulatot ismerve óvatosabban kellett volna eljárnia és nem lett volna szabad alkalmat adni a nyilvánvalóan bekövetkező rendetlenségekre és tumultuózus jelenetekre. Ami pedig Almásy pártjának azt a követelését illeti, hogy térjenek át a személyenkénti voksolásra, jóllehet erre a törvény valóban lehetőséget biztosít, azt az adott helyzetben nem lehetett véghezvinni. A kancellária ezzel mintegy jóváhagyta a főispáni döntés jogosságát. Szerinte Csáky akkor is helyesen járt el, mikor felismerte, hogy a személyenkénti leadott szavazatok megszámlálása után sem lett volna más a végeredmény, ami újabb botrányok kiváltója lehetett volna. A kancellária helyeselte Csákynak azt a döntését is, hogy Jekelfalussy mellett tette le a voksát, ami bölcs mérsékletre és pozitív célzatú magatartásra utal. Ezzel a lépésével ugyanis nem kompromittálta saját személyét és tekintélyét. Bár Csáky a félbeszakított restauráció folytatására tett indítványt, a kancellária ezt kategorikusan elutasította, és az építőszéket teljesen érvénytelennek minősítette. Egyidejűleg elrendelte egy új, a törvény és a rend szellemében megtartandó építőszék kiírását és lefolytatását. Ennek a levezetésére királyi biztosként részint gróf Szentiványi Ferencet, Sáros vármegye főispánját, akit Szepes vármegye rendjei is jól ismertek és elfogadtak, részint pedig gróf Klobusiczky Józsefet, Borsod vármegye főispánját javasolta. Utasítást adott arra is, hogy a királyi biztos körültekintően vizsgálja ki a tumultuózus jelenetekkel tarkított építőszéken történteket. A királyi biztost kötelezte továbbá arra, hogy a zűrzavaros állapotokat előidéző személyeket zárja ki a következő tiszti választási jelölésből, a restauráció lefolyásáról és eredményéről pedig tegyen haladéktalanul jelentést a királynak. Határozatát a kancellária Csáky jelentésével együtt felterjesztette I. Ferencnek, aki leiratában felháborodásának adott hangot mind az alispánválasztással, mind pedig a restauráció egész lefolytatásával kapcsolatban. A kancellária állás98