Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények ban vagy nyilvánuljon meg tettben) kell büntetni. Ha a lármát vagy zajongást is büntetnék, az már a nemesi szabadságot sértené és a voksoknak is határt szabna. Az elnök-perszonális nem fogadta el a rendek előterjesztését és különösen ellenezte, hogy a lármát nemesi szabadságként értelmezték. Ez szerinte inkább „zabolátlan merevségnek" minősíthető. Az alattomos szövetkezéseket és pártoskodásokat viszont sajnálatos módon nem lehet büntetni, mivel azok a restaurációkat megelőzően, azokon kívül történnek. A tisztújításokon szóval és tettel becstelenkedő személyeket viszont a régi honi törvények értelmében felelősségre kell vonni és meg kell fenyíteni. Hasonlóképpen az italos, részeg embereket is, az általuk elkövetett illetlenségek nagysága szerint méltóképpen meg kell büntetni. Majláth a személyes sértéseket elkövetőket száz pengőforint megfizetésére kötelezte volna. A rendek többsége a pénzbüntetés kiszabását ellenezte, különös tekintettel a pénz elértéktelenedésére. Ehelyett inkább az elkövetett bűntett mértékét javasolta figyelembe venni. A követek közül többen ennél radikálisabb megoldást követeltek: a vármegye a pénzbüntetés mellett akár áristomot, azaz börtönbüntetést elrendelhet a szavazást bármely módon megzavaró személlyel szemben. 5 5 További kérdésként merült fel, ki ítélkezzen a vétségek elkövetőinek ügyében. A rendek egy része az 1613:24. tc.-re hivatkozva ezt a „kényes" feladatot a vármegyei esküdtekre, mint elölülőkre bízta volna. Mások a vármegyei főispánt javasolták ennek végrehajtására. 5 6 A kerületi elaborátum ötödik pontjában azt vitatták meg, mi legyen a teendő, ha a közfelkiáltással történő választással nem tudják eldönteni, ki kerüljön az illető tisztségbe. A rendek némi változtatással úgy döntöttek: „ha a' szavazatok szedésében két vagy több személy hasonló/azonos számú szavazattal bírna, az legyen megválasztva, akinek a' főispán saját szavazatát adja". 5 7 Különösen heves vitákat generált az a felvetés, vajon ki kaphasson a tiszti választásokon szavazati jogot, és kiket lehet, illetve kell a szavazásból kizárni. Egyesek úgy vélték, hogy azoknak a voksolásra jogosult személyeknek, akik nem jelennek meg az építőszéken, azoknak semmiképpen ne adjanak votumot. Ne engedjék meg azt sem, hogy bizonyos szavazásra jogosult személyek külön megbízottakra, felhatalmazottakra testálják szavazati jogukat, legyenek azok nemesek özvegyei vagy árvái vagy akár valamilyen foglalatosság vagy hivatali elfoglaltság miatt kényszerülnek távol maradni. A meghatalmazottak ráadásul a pártoskodások folytatására azáltal is alkalmat adhatnak, hogy akár húsz vagy harminc ember szavazatait is magukra ruházhatnák. Ezzel az állásponttal szemben mások megengedték volna a birtokos özvegyeknek és árváknak, hogy voksukat biztosaiknak vagy meghatalmazottaiknak átadhassák. Kizárták volna viszont a választásból a birtoktalan nemeseket. Ezt a felvetést viszont ismét mások azzal utasították el, hogy a birtokosok és 5 5 Uo. (46. ülés. 1812. január 2.) 568-572. 5 6 Uo. 572-574. 5 7 Uo. 574-575. 88
