Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények hangú felkiáltással megerősítik hivatalukban vagy a főispáni jelölteket a rendek szintén közfelkiáltással megválasztották, a választás eredményét a rendek egyszerűen hagyják jóvá. Ha azonban a jelöltek személyét tekintve a rendek eltérő álláspontot képviselnek, úgy a főispánnak javaslatot kell tenni a szavazás elrendelésére. Ez utóbbi eljárással biztosabban és pártatlanul megismerhető lenne a rendek többségének véleménynyilvánítása, és ezáltal elkerülhető lesz az időveszteséggel párosuló szükségtelen lármázás és pártoskodás. Arról, hogyan folytassák le a szavazást, a nádor nem tesz említést. A nádor a votizálás, illetve a választás lebonyolításának módját illetően sem állt elő új javaslattal, mivel lényegében a tisztségviselő-választási törvényekben foglaltakat ismételte meg. Álláspontja egyszersmind megegyezett a kormányzatéval, mely szintén elsősorban a tisztújításokon előforduló rendetlenségeket, kihágásokat és tumultuózus jeleneket akarta megakadályozni. Azaz a szavazások során biztosítani kell a megfelelő rendet. A nádor előterjesztésében azonban van két olyan elem, mely mindenképpen figyelemreméltó, és a tisztújítások megreformálásának folyamatában újként értékelhető. Az egyik: a főherceg a szavazást egy pártatlan személyekből álló, előzetesen felesküdt bizottság (deputáció) előtt kívánta lefolytattatni vagy nyilvánosan vagy pedig titkosan (per secretum). A másik: a szavazást megelőzően szükségesnek lenne olyan intézkedések foganatosítására, melyek megakadályoznák azt, hogy a szavazók még az építőszék lefolytatása előtt megegyezzenek a szavazás végkimenetelében. A nádor további javaslatai között szerepelt, hogy a restaurációs közgyűlés rendjének biztosítása végett az építőszéket levezető főispánnak vagy főispáni adminisztrátornak kötelessége legyen minden olyan tényezőt megszüntetni, mely a szabad véleménynyilvánítást akadályozza; azaz mindenkinek meg kell adnia felszólamlás lehetőségét. A főispánnak előzőleg tehát olyan intézkedéseket kell foganatosítania, mintegy tekintélyét és méltóságát is megőrzendő, hogy őt beszédében, fellépésében a jelenlévők ne szakíthassák meg. Ügyelnie kell továbbá arra, hogy a szavazatok összeszámlálását ne zavarhassák meg. Végül pedig figyelnie kell arra, hogy olyan szó vagy beszéd ne hangozzék el, illetve olyan esemény ne történjen, mely sértené a rendek méltóságát, a választási helyszín szentségét és magának a választásnak a szellemét, s egyúttal hátráltatná a tisztújítás zavartalan, kellő rendben és nyugalomban történő lebonyolítását. Mindazok ellen pedig, akik vármegyei választások szabályait megsértik, az 1723:58. tc. értelmében a vármegye ügyésze indítson eljárást és szabjon ki rájuk törvényes büntetést. A nádor szükségesnek látta a fentieken kívül olyan törvényben gyökerező intézkedés megtételét, amellyel meg lehetne akadályozni, hogy a szavazati szabadsággal élés licentiává, azaz szabadossággá vagy éppenséggel anarchiává fajulhasson. A korábbi gyakorlatnak megfelelően József nádor ismételten és nyomatékosan fel kívánta hívni a főispánok figyelmét arra, hogy kötelességük a tisztújításról jelentést küldeni a helytartótanácsnak, amelyben nemcsak az egyes jelöltek 78