Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények vők közül a szóban forgó ügyek tárgyalásakor bárki felszólalhasson. Ez a gyakorlatban azonban egyáltalában nem valósult meg, mivel az éppen jelenlévő műveletlen kis- és bocskoros nemeseket nem engedték szóhoz jutni.

4 A kabinetnek viszont éppen ezekre az elemekre volt szüksége. Ugyanis őket felhasználva keresztül tudta vinni, hogy a megválasztott vármegyei magisztrátus olyan személyekből álljon, akik lojálisak a király és kormányzata iránt, s „az engedelmességet semmi áron nem mondják fel" nekik. Ezt a szegény vagy vagyontalan nemesi réteget azután a tisztépítő székek megtartásakor könnyű volt a kormánypártiaknak „evéssel és ivással" a maguk oldalára csábítani.

5 Az új restaurációs rendelet tehát Ballagi felfogásában egyértelműen azt az elsődleges célt szolgálta, hogy a korábbi tisztújításoktól eltérően, mikor az új vármegyei magisztrátus tagjait maximum 50-100 ember választotta meg, 1819től az alsó- és bocskoros nemesség tömegeinek, több száz vagy ezer embernek is szavazati jogot biztosítva ők döntsék el, kik legyenek a főispáni jelöltek közül a vármegye régi/ új tisztviselői.

6 Horváth és Ballagi meglehetősen sommás és egyoldalú álláspontjai, amelyekben mindenáron a bécsi udvarnak a kérdésben elfoglalt szűk látókörű politikáját okolták az új magisztrátus-választási rendszer bevezetéséért, továbbá ebből következően az alsó- és bocskoros nemességnek a tisztújítások alkalmával betöltött negatív szerepéért, napjainkig meghatározónak, sőt „értékállónak" bizonyultak. Ezeket az értékítéleteket halljuk vissza mind a 19. század végi, mind pedig a 20. század eleji vármegyei monográfiákban. így pl. a Bihar vármegye történetét összefoglaló mű szerzője a restaurációs rendeletben egyenesen az addigi vármegyei tisztviselői választási eljárás teljes hatályon kívül helyezését látta. Azaz azzal, hogy a kormány „behozta a szavazást", kezdetét vette „a köznemesség tömeges részvétele és befolyása a tisztújításoknál".

7 Zemplén vármegye monográfiájának szerzői munkaközössége a személyenként szavazási eljárás bevezetésében a bécsi kabinetnek azt a „hátsó" szándékát vélte felismerni, miszerint a választók a hosszadalmas szavazást megunva elszélednek, és távollétükben „már csak a hatalom emberei döntenek; vagy pedig, hogy ürügy legyen a tisztújítás megszakítására s a tisztségeket a főispán tetszése szerint tölthesse be".

8 Kazinczy Ferenc életművének kutatója, Váczy János, jóllehet elismerte, hogy a vármegyei tiszti választásokon néha önkényes állapotok uralkodtak, és általános volt ezek miatt az elégedetlenség, mégis, mintegy kapcsolódva Horváth és Ballagi nézeteihez, úgy látta: 1819-ben a kormányzat megnyirbálta a nemesség választójogát, és ezzel pontosan az ellenkezőjét érte el. Nevezetesen: „a vesztegetés, a lélekvásárlás" a korábbi időkhöz képest még inkább „szemtelenséggé 4 Uo. 81. 5 Uo. 77. ^ Uo. 81. 7 Bihar vm. 555. 8 Zemplén vm. 447. 68