Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - NEMES GÁBOR: Salánki Ágoston. A királynéi kancelláriától a győri püspöki székig

Közlemények jelenleg is kéziratban lévő monográfiájában Ágoston püspök kapcsán egyértelműen a Salánki családnév mellett kötelezte el magát, vitába szállva Házi Jenővel, aki Tejedinek tartotta.

5 Bónis György — aki szintén megmaradt a Salánki családnévnél — az Ugocsa megyei Salánkon birtokos Gutkeled nembeli Atyai családból származónak vélte.

6 Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rendelkezünk egy kortárs információval: 1457-ben Mondschiedel Boldizsár, Ciliéi Ulrik által kinevezett zágrábi püspök V. László halála után Habsburg Albert Anna nevű leányát és férjét, Vilmos szász herceget javasolta a magyar trónra. A herceg követeinek beszámolt többek között az ország egyházi és világi méltóságainak pártállásáról, melyben Salánki Ágostonról az szerepel, hogy nemcsak érzelmeinél, hanem származásánál fogva is német.

7 Ez annál is inkább feltűnő, hogy Várdai István és Pálóci László esetében a „bonus Teutonicus" kifejezéshez hozzáteszi, hogy a két főúr születését tekintve magyar. Következő lépésként nézzük meg az okleveles forrásainkban olvasható „Salánkiakat". Helyzetünket megnehezíti, hogy a középkori Magyarországon két Salánk nevű község is létezett: az egyik Csanád, a másik pedig Ugocsa vármegyében. A Maros partján fekvő Csanád megyei Salánk tulajdonosa a 14. század első harmadában egy bizonyos Salánki Dombó.

8 Bár a 15. századi forrásokban ez a Salánk többször is feltűnik,

9 mégis Salánki családnévvel rendelkező személlyel csak egyszer találkozunk: 1417-ben Salánki Pető fia Miklóssal.

1

0 Az Ugocsa megyei, Borsova partján fekvő Salánk jóval forrásgazdagabb település, mint a Csanád megyei „névrokona". A Gutkeledek birtoka a 14. század rincnek a 18. század közepén, a győri püspökökről készített összeállítása. Szerinte 1446-ban egy bizonyos „Antonius" töltötte be a győri püspöki széket, őt Debrentei Tamás követte, majd csak ezt követően tűnik fel 1458-tól Ágoston. KÁROLYI, 1747. 62. 5 GyEL, ERŐSS. 377-378. Házi Jenő véleményét szóbeli közlésnek tüntette fel. Házi később az alább még említésre kerülő oklevél kommentálásakor írott formában továbbra is kiállt véleménye mellett, ld.: HÁZI, 1977.143-144. 6 BÓNIS, 1971. 153. Bónis hivatkozásai: NAGY, 1863. 15.; PETROVAY, 1893. 167. Ugocsa megyei köznemesi származásúnak írja még RÁCZ GYÖRGY is: Nagylexikon, 741. 7 FRAKNÓI, 1897. 4. Bonus Teutonicusnak nevezi még Perényi Jánost, valamint Rozgonyi Rajnáldot és Jánost is. 8 GYORFFY, 1966. 869. Györffyre támaszkodva E

NGEL

, 2001/a. A falu birtokosának A Salánki családot jelölte meg. A birtoklás intervallumaként pedig 1330-at és 1478-at adta meg, megjegyzendő, hogy Györffy szerint Dombó már 1318-ban Salánk tulajdonosa. 9 ZsO VI. 996.; MOL, DL 14 922., ill. 15 084. A MOL DL-ben és DF-ben való tájékozódásban használtam: DL-DF. 1

0 Az 1417. október 6-án kelt oklevélben Salánki Pető fia Miklós egy hatalmaskodás sértettjeként jelenik meg. ZsO VI. 996. — Több ízben olvashatunk egy bizonyos Ágoston mester aradi kanonokról (1416: ZsO V. 2172., 2470.; 1420: ZsO VII. 2356., 2381.; 1421: ZsO VIII. 738.; 1428; MOL, DL 30 430.), aki minden valószínűség szerint azonos az 1428-ban említett Szécsényi Ágoston aradi kanonokkal (MOL, DL 28 363.). 4