Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - GARADNAI ZOLTÁN: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1963-1968). Budapest, 2008. 514 o. (Ismerteti: PRITZ PÁL)

Irodalom a térségben egyedülállóan — megállapodást. Mindezekhez képest a franciamagyar kapcsolatok javulásának jóval szerényebb a jelentősége. A Quai d' Orsay papírjaiban mindez fordítva jelent meg. Tehát míg egyfelől a francia diplomáciai iratok még csak nem is súrolták ezeknek a kérdéseknek a jelentőségét, a magyarkérdés napirendről történő levétele abszolút felszínesen bukkant fel, a Vatikánnal való megegyezés egy 1964. december 1-jei jelentésben tervként tűnt fel, miközben az már szeptemberben ténnyé vált (35. sz. irat), másfelől a magyar-francia kapcsolatokban észrevehető változás jelentősége az első helyre került. * * * Befejezésképpen másik érvemet mondanám el arra vonatkozóan, hogy miért nem elavult dolog, ha egy ilyen munkát hagyományos módon publikálunk. Ha valaki megnézi az OECD által 1995-ben a világgazdaság 1820 és 1992 közötti fejlődését bemutató kötetet, és benne azt a grafikont, amely az egy főre jutó magyar GDP-t ábrázolja (MADDISON ANGUS: Monitoring the World Economy, 18201992. Paris, 1995. Idézi: ROMSICS IGNÁC: Történelem, történetírás, hagyomány. Bp., 2008. 151.), akkor az látható, hogy míg 1970-ben mintegy 1200 dolláros szinten álltunk (és 1945-ben is 2000 dollár alatt voltunk), 1989-re hozzávetőleg 6900 dollárra erősödtünk. Tehát minden rendszerváltás után következett visszaesés, majd újabb gyarapodás, aztán újabb visszacsúszás. Ha napjainkban nagyságrendileg abban a mezőben vagyunk, amit az 1989. évi adat mutat, nos, akkor azt mondom, hogy nem csupán jogosan ragaszkodunk az efféle könyvekhez, ám azt az ország, a nemzet szellemi színvonala megőrzése érdekében kimondottan követelnünk kell. Közhelyes igazság, hogy közvéleményünk külpolitikai horizontja hagyományosan gyenge, annak javítása terén sajnos a rendszerváltás után sincs számottevő előrelépés. Vélhetőleg akkor sem tévedek, ha a második állítás kapcsán azt mondom, hogy minden bizonnyal eufemisztikusan fogalmazok. Ha ez így igaz, akkor nem csupán a szaktudomány nézőpontjából, hanem szélesebb közvéleményünk külpolitikai iskolázottságának javítása szempontjából is örömmel üdvözölhetjük a kötetet és mondhatunk köszönetet Garadnai Zoltánnak komoly munkájáért. Pritz Pál 406