Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - GARADNAI ZOLTÁN: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1963-1968). Budapest, 2008. 514 o. (Ismerteti: PRITZ PÁL)

Irodalom Aztán itt volt az 1956. évi magyar forradalom örökségének megkerülhetetlensége. Péter János külügyminiszter 1965 januárjának derekán Párizsban partnerénél, Maurice Couve de Murville-nél tesz hivatalos látogatást. A vizit súlyát az adta, hogy Kádár János Magyarországának külügyminisztere előtt először nyílt meg az ajtó egy nyugati ország fővárosában. Az V. Területi osztály — mára ezek a részlegek már régóta főosztályok — látogatást előkészítő feljegyzése szerint Péter Jánosnak vendéglátójánál kifogásolnia kellett több jobboldalinak mondott magyar emigráns szervezet működését. így a Forradalmi Szocialistákét, akik trockisták lévén aligha voltak jobboldaliak, továbbá Auer Pál csoportját is önkényesen sorolták ide a Bem téren. Valóban e politikai térfélen működött a Franciaországi Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a Magyar Katolikus Miszszió, a SzER párizsi kirendeltsége és a Magyar Szabadságharcosok Szövetsége. A vendéglátó franciák ettől sem lehettek elragadtatva, ám az Irodalmi Újság, a Magyar Műhely és a Párizsi Napló tevékenységének kifogásolása kimondottan gátolhatta a magyar-francia viszony tartalmasabbá válását. A kötetben közölt, tárgyba vágó iratokból és azoknak e témát mellőző hallgatásukból arra kell következtetnünk, hogy kellemetlen feladatát Péter János inkább csak érintőlegesen, csupán úgy vetette fel, hogy később itthon ne kapjon kritikát. Ugyanis sem a magyar részről készített részletes jegyzőkönyvben, sem a francia Külügyminisztérium körtáviratában erről egy betűt sem lehet találni. A Politikai Bizottság számára készített igen terjedelmes jelentésében a külügyminiszter így ír: „Felvetettem a franciaországi jobboldali magyar emigráció hazánk-ellenes ténykedését. A francia külügyminiszter erre konkrétan nem reagált, hanem megjegyezte, hogy általában minden emigrációval van probléma." (189., 53. sz. irat). Tehát a magunk nyelvén azt mondhatjuk, hogy Couve de Murville-t a felvetés kellemetlenül érintette, és csak a vendéggel szembeni kötelező udvariasság okán mondott egy üres általánosságban mozgó mondatot. A látogatásnak tehát volt valami jelentősége, leginkább abból a szempontból, hogy a tartalmasabb jövő felé mutatott, ám a francia fél nem volt hajlandó közös közleménybe belemenni, elhárították Péter János azon kérését, hogy magánemberként az államfőt vagy a miniszterelnököt meglátogathassa, és a francia lapok egy szóval sem tájékoztatták olvasóikat a vizitről. Az effajta dokumentumkötetek nagy értéke — jól ismert dolgot említek, ám ezt a tudást minden alkalommal öröm megélni, ha ilyen hasznos kötetet lapozgathatunk —, hogy ugyanarra a témára számos irat áll rendelkezésünkre, és ekképpen módot nyújt a valódi kutatómunkára, meglévő ismereteink alapos elmélyítésére, ha kell: korrekciójára. Tehát most ennek illusztrálására azt mondjuk el, miképpen válik láthatóvá, hogy párizsi látogatásának jelentőségét maga Péter János is korlátozta. Ezt világosan megláthatjuk az európai Európa témájában (vagy, ha úgy tetszik, a magyar függetlenség majdani visszaállításához kínált francia segítség elhárításában). Ugyanis Couve de Murville, bár látszólag úgy fogalmazott, ahogy arról Péter János hazatérte nyomán a Politikai Bizottsá403