Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - BALOGH ISTVÁN: Szabolcs vármegye terhei a 17. század végén. A szöveget gondozta, s. a. r., szerk.: KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA. Nyíregyháza, 2008. 172 o. (Ismerteti: DOMINKOVITS PÉTER)

Irodalom esetében) ezekből az évtizedekből relatív bősége figyelhető meg. A 17. század végére vonatkozó helyi kutatások csekély mértéke egyaránt összefügghet az országos történetírásban is tapasztalható tendenciával, a Thököly-időszakot és a visszafoglaló háborúk hadtörténetét kivéve egy mérsékeltebb kutatói érdeklődéssel, másrészről a korabeli vármegye feladatköreinek differenciált megközelítésével; azaz e középszintű köz- és adóigazgatási, jogszolgáltatási feladatokat ellátó törvényhatóságok adóigazgatásban, a védelmi rendszer és a hadsereg ellátásában betöltött szerepének máig sem kellő mérvű és súlyú feltártságával. Pedig az ez irányú kutatások jelentőségét már korábbi 17. századi megyekutatások is kitűnően mérték fel. Elég, ha Gyulai Rudolf Komárom vármegye feldolgozásának adóigazgatásra, katonaellátásra vonatkozó fejezeteire, avagy Vanyó Tihamér Aladár OSB Sopron vármegye közterheiről készített, az egykori kora újkori vármegye-monográfia tervéből megvalósult tanulmányára gondolunk.

1 Mindezek figyelembevételével nem kell külön hangsúlyozni Balogh István korszak- és témaválasztásának jelentőségét. Balogh István még ahhoz a levéltáros generációhoz tartozott, amelynek érdeklődése, tudományos munkássága egy lokalitás, avagy régió írásos forrásokkal dokumentálható történetének szinte a teljességére kiterjedt. így ő is a középkortól a 20. század derekáig kutatta Debrecen utáni második pátriája, a Nyírség — döntően a történeti Szabolcs és Szatmár vármegyék — történetét. Ugyanakkor a kiterjedt kutatási területében mindig is kiemelkedő hangsúllyal bírt a 17. század helyi históriája.

2 A konkrét témakör tanulmányozása egyfajta szimbolikus keretet ad a Szerző széles körű történeti érdeklődésének, szakirodalmi munkásságának, hiszen 1935-ben megjelent bölcsészdoktori disszertációjában Debrecen Rákóczi-szabadságharc alatti hadi szolgáltatásait tárta fel. A kötet szerkesztője, Kujbusné Mecsei Éva az utószóban a kézirat keletkezéstörténetét bemutatva jelezte: „90. születésnapi ünnepségén, 2002-ben lelkesen beszélt utolsónak tartott nagy kutatási témájáról, Szabolcs vármegye 1680-as évekbeli történetéről". A feldolgozás első, rövidebb összegzése a Levéltár 2006. évi évkönyvében jelent meg,

3 amely után a Szerző tovább folytatta kutatásait, de sajnos folyamatosan bővített, finomított kéziratát már nem fejezhette be. A 17. századi Szabolcs vármegye nem csak a Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Hódoltság ütközőzónájában feküdt, de a század során a törvényhatóság közjogi helyzete is gyakran megváltozott. A bécsi (1606), a nikolsburgi (1621), majd a linzi (1645) békék értelmében Szabolcs is azon felsőmagyarországi vármegyék közé tartozott, amelyeket az erdélyi fejedelmek élethosszig megkaptak. Sőt Szabolcs és Szatmár vármegyék I. Rákóczi György fejedelem halálát (1648) követően fia és utóda, II. Rákóczi György kezére kerültek. Az I. Lipót és II. Rákóczi György által 1658 júniusában Szerencsen megkötött 1 GYULAI, 1894.47-63.; VANYÓ, 1976. 2 A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó válogatott bibliográfiával Id. erről: BALOGH, 2007 (különösen: 317-322.) 3 BALOGH, 2006. 386