Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - KENYERES ISTVÁN: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Budapest, 2008. 662 o. + térképmellékletek (Ismerteti: OROSS ANDRÁS)

Irodalom a jelentős tized beszedése és adminisztrálása. Érsekújvár esetében az officiolátusi rendszer működése stb. Kis túlzással kijelenthető, hogy gyakorlatilag az élet szinte minden területét szabályozó intézkedések remekül illusztrálják a kora újkori „állami" nagybirtok mindennapjait. Az igazgatási rendszer a vizsgált tíz uradalom esetében — bár az elvileg egységes alapokon nyugodott — nem mutat egyöntetű képet. Van példa az uradalom gazdasági és a vár katonai — az egyébként elkülönülő udvarbírói és várkapitányi — tisztségének egy kézbe adására. Viszont egyre több helyen jelent meg és működött a modern hivatalviselést megtestesítő tisztviselő: az uradalmi ellenőr. Az igazgatási kérdések mellett az említett tíz uradalom gazdálkodásának bemutatása jelenti a kötet újabb nagy egységét. Ebbe a vizsgálatba a szerző egy újabb forráscsoportot, a kamarai uradalmak számadáskönyveit vonta be. Az egyes bevételi és kiadási tételek mögött feltárt tendenciák sokszínűséggel mutatják be a korabeli mindennapi életet. A sokrétű tevékenységi formákat illusztráló számadások felölelik az uradalmi jövedelmekből, a kereskedelmi tevékenységből, a vámokból, a tizedekből, a külső szervek támogatásából, kölcsönökből származó bevételeket. Hasonló részletességgel ismerteti Kenyeres István a különféle kiadásokat is, különös tekintettel az uradalmak által helyben, a katonaság számára kiadott zsold, illetve élelmiszer mennyiségét. A fejezetek végigolvasása után válik számunkra világossá, hogy a vizsgált korszakban a kamarai kezelésben lévő várbirtokok/ uradalmak képezték a török elleni védekezés gazdasági bázisát, amelyre a katonaság ellátórendszere épült. Az általános fejezetekben kifejtett megállapítások tág összefüggésbe helyezik a kamarai uradalmak fejlődését, szerepüket a 16. századi Magyar Királyság működésében. Az első nagyobb részegység a királyi és királynéi magánbirtokok Mohács előtti történetét mutatja be. A budai udvarbíró Mohács előtti működéséről, illetve az egyes királynék, különösen Habsburg Mária királyné birtokainak, jövedelmeinek számbavételéről is kapunk információt. Különösen utóbbi témakört bontja ki részletesen a szerző, mivel az 1548. évi szerződésben Mária birtokait I. Ferdinánd átveszi és az Alsó-Ausztriai Kamara alá helyezi, amely bevételek jelentősen növelték a király számára felhasználható összegeket. A gazdaságtörténeti ismereteket gyarapítja a kamarai uradalmak kialakulásáról és 16. századi általános történetéről szóló fejezet. Napjainkig tanulságos ívet ír le az állami birtokkezelésről az 1500-as évek második felében, hiszen az 1540-1560-as évek gyarapodó tendenciáját követően a török hódítás miatt elveszett birtokok mellett az egyre sűrűbb zálogba adások jellemezték a következő évtizedeket. Ez a politika olyan „sikeres" volt, hogy a szerző számításai szerint az állami birtokok (vagyon) aránya az 1570 körüli 20%-ról, 1600 körűire 10%-ra csökkent. A IV. fejezet részletesen és az egész országra kiterjedően elemzi általánosságban a kamarai birtokigazgatást és annak sokféle formáját. Az egyes tisztvise383