Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Irodalom - KENYERES ISTVÁN: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Budapest, 2008. 662 o. + térképmellékletek (Ismerteti: OROSS ANDRÁS)

KENYERES ISTVÁN URADALMAK ÉS VÉGVÁRAK. A KAMARAI BIRTOKOK ÉS A TÖRÖKELLENES HATÁRVÉDELEM A 16. SZÁZADI MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2008 (Habsburg Történeti Monográfiák, 2.), 662 o. + térképmelléklet A 16-17. századi magyar végvári élet iránti romantika nem új keletű a magyar történetírásban. A 19. század második felében kapott alapoknak azóta is rendszeresen vannak követői: szépírók, politikusok, filmrendezők mellett több történész is elcsábult a kétségtelenül vonzó és leegyszerűsített magyar (vagy éppen német származású) vitéz prototípusának ábrázolásakor. A végvári élet mindennapjait rajongó lelkesedéssel és nemzeti elfogultsággal ábrázoló történésznemzedék hatása így kitörölhetetlen a magyar történeti köztudatból is. A vitéz, „betyárosan" bátor, szabadság- és igazságszerető magyar katonaelem nyalkasága, tiszta ruházata több történeti munkában is visszaköszön. Ami azonban a legtöbb munkából kimaradt és jótékony homály fedte, az a legegyszerűbb felvetések egyike: hogyan és miként zajlott ennek a nagy mennyiségű katonának az (élelem)ellátása? A fenti bekezdésben írtakból mondhatni egy szó sem igaz Kenyeres István régóta várt könyvére. Munkájában olyan mély összefüggéseket tár fel, mint a katonaság ellátásának problematikája vagy a 16. századi katonai élelmezési szervezet felépítése, mindezt pedig teszi úgy, hogy részletesen feltárja a kamarai kezelésbe került (mai szóval élve: „állami kezelésű") uradalmak igazgatási rendszerét, működését, gazdálkodását. A bécsi és budapesti levéltárakban végzett — saját bevallása szerint — immár másfél évtizede folyamatosan zajló kutatásai olyan alapokat teremtenek, amelyek segítségével egy ma nem éppen divatos történeti szakterület, a 16-17. századi magyar gazdaságtörténet fontos adalékát tudta megírni a szerző. Mielőtt belemerülnénk a kötet áttekintő ismertetésébe, legyen szabad a recenzensnek néhány általános érvényű megjegyzést fűzni a munkához. Le kell szögezni, hogy ez a könyv olyan alapmunka, amely meghatározó és megkerülhetetlen lesz a 16. századot kutatók számára. Ott lesz a könyvtárak polcain, nyilvánvalóan beépül az egyetemi oktatásba és — különösen az uradalmak részletes ismertetése miatt — a helytörténet iránt érdeklődők is haszonnal fogják forgatni. A kötet megjelenése egyébként ízléses, meglehetős vastagsága ellenére könnyen kezelhető, olvasható. A minden szerkesztő számára problematikus táblázatok is áttekinthetőek, nem zsúfoltak, címmel ellátottak, és ami fontos, hogy a környező szövegben olvasható elemzésük is, azaz nem a „levegőben lógnak". A kötetbe kötött színes térképmelléklet pedig csábítja az olvasót — kivitelezése és információgazdagsága miatt — annak folyamatos böngészésére. Levéltári Közlemények:, 80. (2009) 381-406.