Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)
Források tatlanok. 5 7 A' mi a' külföldiekkel való relatiókat illeti, ezeknek nyelveiket sokaknak tudni kell: onnan azonban nem következik, hogy ezeknek eggyikét is országos nyelvvé kell tennünk. Ha a' dolog másként volna, az egész világnak az ángol nyelvet kellene köz nyelvévé tenni. Nem tudok országot, hol a' nemzetesedés^ szüksége 's haszna felől nehezebben győződhettenek-meg némelly emberek mint minálunk. Ez iszonyú romlottságra 's korcsosságra mutat, mert ezt lehetetlen csupán tudatlanságnak vagy tunyaságnak tulajdonítani. Ezt az egész dolgot nem eggy szűk ablakból hanem egy hegytetőről kell nézni. Azt jövendőlöm hazámfiainak, hogy őket vagy maradékaikat inség; sanyarúság, rabság 's gyalázat várja. Én hálá értté a' nékem kedvező történeteknek! hat nyelven beszéllhetek. De nem ez vagy amaz hang teszi a' dolgot, hanem az a' lelki csatlás, melly az ideák, gondolkozás és érzés 's ennek vagy annak a' nemzetnek nyelve köztt találtatik. Az ideák és az ideáknak azok a' jelei 's ruházatjai, mellyeket valamelly nyelv mutat, ikrek. Csak bizonyos lélek formálhat bizonyos nyelvet, és csak bizonyos nyelv eggy bizonyos lelket. 5 9 Ha eggyszer a' magyar nemzetesedés haszna 's dísze felől kiki meg lészen győzettetve közöttünk, az a' többi a' mit óhajtunk, mert óhajtani való, csak játék lészen. Akkor magától következnék a' magyar nyelv és literatúra' gyarapodása. Egész társaságos életünk csak hamar magyar színbe öltöznék; a' nyelv a' szép ajakokon lebegvén megszépülne; minden olvasó magyar könyvhöz, minden író magyar tollhoz nyúlna; mind azok a' kik az ország dolgaiba befolyni akarnának, mind a' kik már befolynak, barátjaivá, segéllőjivé lennének a' nyelvnek 's literaturának; a' nemzeti Génius ösztönözné a' nemzeti társaságot, a' magyar tudós társaság pedig csak őrizné a' nemzeti Génius tisztaságát. {Senki se mondaná akkor, hogy szegény ez a' felséges, ez az eredetiségekkel telylyes nyelv, mert vagy járatlan benne, vagy nem olvas soha semmit is abbul, a' mi már írva van a' Magyar nyelven, és mivel reggeltül fogva éjfélig, hol Németül, hol Franciául, hol Tótul, hol Deákul beszél, Magyarul pedig soha sem egy szót is. Nem merne akkor senki is agyarkodni ezen szép formálatos, és költeményes nyelv ellen, melyly egyedül minden élő nyelvek közül Európában az, a' melylyen egészszen a' Görög mérték szerint, és helyhezés prozodiájánál fogva lehet versezni.} Akkor nem tetszenének többé erőltetéseknek azon köz intézetek, mellyek most olly sokak által ócsároltatnak. Köz díszek 's tetemes jutalmak vagy mint meghívó 5 7 Az 1816. évi változata a mondatnak: „A nyelvbéli egyenlőség, az erköltsi és politikabéli nemzeti erőnek leg szorosabb kötele, következésképen annak polgári, kereskedés' és tudománybeli jó következései számlálhatatlanok." 5 8 Az 1816. évi változatban „nemzetesedés" helyett: „nemzetesülés" áll. 5 9 Az 1816. évi változatban az 1808. évi „De nem ez vagy amaz..." helyett: „Nem emez, vagy amaz hang teszi ám a' dolog' velejét, hanem az a' lelki tsatlás, a' melyly a' gondolkodás, az érzés módja és valamely nyelv közt ennél, vagy amannál a' nemzetnél feltaláltatik. A' szók, és azoknak öszsze szerkeztetésök nem tsak jelei, hanem ruházatytytai is a' képzeteknek, és az érzeményeknek; a' dolgoknak jelei pedig és öltözetytyei és azon dolgok, a' melylyeket azok mind jelentenek, mind fel ruháznak; ikrek (gemelli; Zvillinge). Tsak bizonyos lélek formálhat bizonyos nyelvet, és viszont tsak bizonyos nyelv adhat bizonyos színt és formát a' léleknek." 324
