Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Miskolczy Ambrus: Desse

iujfy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816) ják, és ha el nem fojthatják is, legalább nehézbbé teszik, 's más ingeretlenebb nemzetnél annyi idő olta talán már egészen el is fojtották volna. {így az akadályok, ingerek lenni meg nem szűnnek; a' terjeszkedő erő nem bírhat a' fojtó hatalommal; minden oldalrul, kivülrül, belölrül, honni gyalúlódásunkra üt az ellenség, minden akadály tsapássá válik, és semmi se bizonyítja nálunk úgy a' nemzeti gyéniusz erejét és izgatóságát, mint az, hogy mind ezek mellett is nem lehetett még őtet öszsze tepetskelni, és hogy anynyi súlyos és szünet nélküli nyomatékos nehezékek (pondéra) alatt is, a' lelkét még eddig ki nem lehellette. Ha a' nemzetiség eltörültetésének ezen eszközei és titkai, valamely más nemzet iránt, akár hol is így munkába vétetődtek volna, nehezen hiszem, hogy nemzeti lelke már régen egészen ki nem párlogott vólna: mert a' zsidók hanyatló nemzetiségét tsupán a' vallás, és több annak tulajdonitható szerfelett való szaporodások tartja fel.} Akárhogy' feszegessük tehát a' dolgot, úgy látszik, hogy mindenek előtt csak eggy íteletnek kellene, úgy a' Kormányszéknél mint a' hazában, a' nemzetesedésnek szüksége eránt uralkodni. így egynehány kevés de jó, 's átaljában az egész nemzetre kiterjedő, tetszős és czélt-ütő köz intézetek a' magyar nyelvet és literatúrát minden erőltetés nélkül hamar el fognák terjeszteni. Azonnal támadnának nagy írók, kiket a' természet formál, 's a' haszon, a' dísz, mindenek felett pedig az okos szabadság a' közjó' piaczára a' kedvező időkben elő szokott szollítani. Az alattomos 's lassú akadályokon senki ne örvendezzen. Én jobban szeretném az erőszakot a'magyar nyelvre nézve. II. József Császár millyen lobot hányt közzénk, midőn azt hitte hogy olt az erővel és mi közelítő elenyészésünktől rettegtünk! Akkor a'tót-magyar, a' német-magyar, a' franczia-magyar kezet fogtak egymással és a' magyar-magyarral, 's a' mint a' nagy és már jelenvaló veszedelemben történni szokott, a' kis ellenségek, letévén egymás köztt minden villongásról, köz barátsággal a' köz nagy ellenségnek tüzűltek. {A' Totmagyar, a' Nemetmagyar, a' Déákos, és Frantziásmagyar kezet fogtanak egymással, és a' Magyarmagyarral, és a' mint történni szokott a' nagy és már jelenlévő veszedelemkor, a' kis ellenségek felhagyván egymás köztt minden villongáson, köz forró barátsággal a' nagy a' köz ellenségnek tüzűltek.} Mivel igen közel esett volt a'veszedelem az okához, akkor a' természeti ösztön mutatta, a' mit most annyi jó okoskodás mellett sem akarnak még némellyek elhinni, hogy t: i: miképen légyen az országos alkotmány és valamelly nemzet' fennmaradása öszvekötve a' nemzetiséggel. József Császár nem a' magyar nyelv' gyarapodását 's terjedését gátlani, hanem magát a' nyelvet kiirtani 's semmivé tenni akarta; frissen 's egyszerre rontott azon czélra, mellyre némellyek még most is lassan 's halkkal törekednek. {Villámként széltibe rontott ugyan azon tzélra, a' melylyre lassan, halkal és nyomatékoson, még most is talán sokan arány óznak.} Ha nem zápor módra kelt volna ellenünk, nem tudom, az a' nagy, némelly helytelent de még több igen helyest felette hevesen akaró Fejedelem nem boldogúlt volna e igyekezetében; 315