Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Miskolczy Ambrus: Desseiujfy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816) Be sajnos! be szomorú! midőn szükséges írni а Magyar nyelv és literatura köztételérül Magyarországban! midőn ezen tárgy jutalom kérdésül tetetődik!} Gróf Teleki László a' többi köztt ezt is belé foglalta Jutalomkérdésébe:

4

9 Hogy' lehessen a' magyar nyelvet és literatúrát a' magyar tudós társaság által legsikeresebben gyarapítani és elterjeszteni a' hazabelieknél? Úgy tetszik, hogy a' nyelvünk' és literatúránk előmozdítása s' gyarapítása eránt tehetendő kérdéseket a' Kormányszék és a' Törvényhozó-Test elébe kellene terjeszteni. Az eggyes-emberek csak tanácsolhatnak: egyedül a' közhatalom rendelhet olly foganatos, olly tetszetős 's eggyszersmind erőszak nélkül való intézeteket, mellyek e' czélhoz bizonyosan elvezetnének; értetődik, ha a' Végrehajtó-hatalom szüntelenül felvigyázna azoknak pontos teljesítésekre. {Az országlástul fügne, hogy 25 esztendő múlva senki se találkozzon a' hazában, а ki ne tudgyon magyarul. Valamint lent kel termesztenem, ha gyóltsot akarok a' magam termésébül, és nem kell azt sarlóznom, hanem gyomlálnom kell а földet, a' hol nő, és őriznem kell azt minden potséklástul: szintúgy nevelnem kell a' magyarságra a' Magyarföldön а Magyar ifjúságot, ha vagy magyarrá tenni akarom, vagy nemzetiségében megtartani. A' közelebrül mult országos gyűlések tettek ugyan már valamit, de még koránt sem eleget, mert a' még nem elegendő, hogy senki se léphessen hivatalba a' haza nyelv tudása nélkül, mivel akármelyly legvágyódóbb nemzet sem áll merő hivatalokra vágyókbul.} Ha nagy-uraink mind értenének, hivatalosaink írnának 's firkálnának,

50 Prókátoraink perelgetnének, Bíráink ítélnének, Professzoraink tanítanának, Tudósaink olvasnának {és írnának}, Papjaink prédikálnának, {színjátszóink alakoskodnának,} ifjaink tanúinának, Hadi-Tisztjeink commandíroznának, kíváltképen pedig ha szépeink szerelmeskednének magyarúl: úgy ki nem látja? hogy a' magyar nyelv és literatúra a' hazában kevés idő alatt minden tudós társaság nélkül is gyarapodnék, mellynek még most ezer akadályai lesznek, mellyeken ha a' magyar nemzet' Géniusa győzedelmeskedni talál is, az a' társaság egyedül regulázni s' pallérozni fogná a' nyelvet, de a' literatúra' kincseit egyenesen és szükségképen sem gyarapítani s' terjeszteni, sem a' magyar nyelvet а hazában közönségessé tenni nem fogná. Nem mondom hogy ne állítsunk magyar tudós társaságot: hanem csak azt állítom, hogy а tudós társaságok a' nyelvek és literatúrák előmeneteleiknek következései és nem okai; és hogy а magyar tudós társaság azoknál, kik Magyar-országban laknak de magyarúl nem tudnak, nyelvünk és literatúránk ismeretét nem igen fogja előmozdítani s' terjeszteni. {Azt kellene véghezvinni, hogy а Pesti kereskedő, а Pósonyi kézmíves, а Mosónyi purger, a' Kassai és Eperjesi mesterember, a' Liptói olajkár, а Krainai pór, a' Szathmári oláh, а Bánáti ör4

9 Az 1816. évi változat: „Gróf Teleki László a' többi között azt is beléfoglalá a magáéba: hogy lehessen mindamazt, mind pedig ezt Magyar tudós társaság által a' hazabelieknél elterjeszteni és gyarapítani?" 5

0 Az 1816. évi változatban: „hivatalosaink igazgatnának". 313