Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)
Miskolczy Ambrus: Desse iujfy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816) Bécsben viszont ismerték aulikus érzelmeit. 3 6 A morbid kontraszelekciónak ismerjük ilyen eseteit. Viszont Czinke olyasmit is elmondott, amit másnak nem engedtek meg, miközben talán megmosolyogták az engedékenyek. Mosolyoghattak azon, ahogy az egyetemen a királyhoz és a nemességhez fohászkodva kérte „a magyar nyelvnek országszerte szükséges, mindent boldogító közönségessé tételét!" Ahogy elmondta: „Mi most ott vagyunk, ahol a franciák közel másfél esztendőszázad előtt voltak!" Csak dörzsölhették a kezüket, ahogy a Helytartótanácsnak tudós társaság felállítását, a helyesírás rögzítését javasolta és erről törvényt. Hiszen ha ezt megteszik, rögtön összevesztek volna a magyar írók. Ez volt a cél. Tanú erre Armbruster udvari titkár, aki 1807-ben már így számolt be főnökének, Sumeraw rendőrminiszternek: „Aki az irodalom állapotát ismeri, az jól tudja, hogy a némileg nevesebb nemzeti írók sehol sem gyakorolnak a művelt és félművelt néposztályok gondolkozásmódjára oly nagy befolyást, mint Magyarországon. De sehol sem létezik olyan esprit de corps az írók között, mint a magyaroknál. Míg a többi tartományokban az irodalom oltárán áldozó emberek egymást üldözik, lerántják, rágalmazzák, addig a magyar írók bizonyos láthatatlan egyházat alkotnak, amelynek tagjai, akár otthon, akár pedig külföldön éljenek, az egésznek és minden egyesnek a dicsőségéről, mint közjavukról gondoskodnak, és saját, valamint a haza ügyei érdekében a közvéleményt megnyerik és fenntartják. Ok egymással állandó levélváltásban állnak és az irodalom őnáluk karöltve jár a politikával." 3 7 És amikor Rousseau-nak a nevét nem volt tanácsos kiejteni, Őfelsége pedig dühbe gurult, ha orvosa konstitúciója iránt érdeklődött, mert az alkotmányt juttatta eszébe, Czinke ilyesmit mondhatott: „...a revolúciónak kezdetén azt végzette a nemzet gyűlése, a konvent, hogy: »Minden megyebéli francia csak a párizsi beszéd és írás módját kövesse.« Bár ilyen törvényt hozna valahára minálunk is az ország gyűlése." 3 8 És ezt még ki is adhatta 1808-ban, amikor sem a tübingai pályamunkákat, sem Dessewffy értekezését nem engedték kiadni. * * * Az alábbiakban Dessewffy értekezésének Kazinczy kézírásával fennmaradt 1808-as változatát közöljük teljes terjedelmében, ugyanakkor ilyen kapcsos zárójelbe { } tesszük azokat a lényeges módosításokat, amelyeket 1816-ban eszközölt maga Dessewffy. Ék alakú < > zárójelbe tesszük azt, amit maga Kazinczy törölt Dessewffy kéziratának sajátkezű másolatából. Nem tudjuk, hogy Kazinczy, amikor másolta a szöveget, akkor átstilizálta-e vagy sem? Dessewffy 1816-ban szinte egészében más szöveget adott le, az eltérések részben stilárisak, részben bővítések. Az új szövegben saját helyesírásához ragaszkodott, nem fogadta el KazinBRISITS, 1944.12. 3 7 WERTHEIMER, 1896.305. 3 8 CZINKE, 1808. 309
