Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Neumann Tibor-Pálffy Géza: Főkapitányi és főliadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon Kitekintés: királyi biztos főtisztek adományai Erdély 16. század közepi Habsburgfennhatósága idején Végül röviden érdemes felhívnunk a jövőbeli kutatások figyelmét arra is, hogy főhadparancsnoki birtokadományozásra a 16. század közepi Erdélyben is volt néhány példa. A fokozatosan kialakuló, új államnak a Magyar Királysághoz való, ám kudarcba fulladt fegyveres visszacsatolási kísérlete (1551-1556) idejéből ugyanis a Királyi könyvekben szintén fennmaradt néhány uralkodói birtokadomány-megerősítés (confirmatio, lásd mintapéldaként: Okmánytár 20-21. sz.). Ezek között ráadásul — legalábbis az adományok kiállítóinak katonai méltóságát illetően — kétféle típust találunk. Van példa olyan adománylevélre (pontosabban egy zálogadománynak az 1552 eleji pozsonyi diétán I. Ferdinánd által saját titkos pecsétjével, pergamenoklevél formájában történt megerősítésére), amelyet az erdélyi katonai expedíció legfőbb vezetője, Gianbattista Castaldo főhadparancsnok (1551-1553) egyedül tett, valamikor 1551 végén vagy 1552 elején, Fráter György meggyilkolását (1551. dec. 17.) követően. Ekkor ugyanis a főhadparancsnok uralkodója nevében (nomine Maiestatis Sue) a Hunyad megyei Branicska várkastélyát és tartozékait 4000 magyar forintért zálogba adta keresztúri Csáky Pál marosújvári várnagynak és Dobay János udvarbírónak azon szolgálataikért, amelyeket egykor a váradi püspöknek, valamint halála után a marosújvári vár Ferdinánd király számára történő megtartása érdekében neki és a Habsburg uralkodónak tettek. (20. sz.) Bár Castaldo utasítása — miként erre már utaltunk — nem szólt külön birtokadományozási jogról, ez a főhadparancsnokot Erdélyben is megillette. Az eddig ismert erdélyi adományok nagyobb részét ugyanakkor Castaldo nem egyedül, hanem két magyar biztostársával, Nádasdy Tamással és Báthory Andrással együtt állította ki. Az utóbbiakat — a később visszarendelt Siegmund von Herbersteinnel együtt — Ferdinánd király még 1551. március 30-án nevezte ki teljhatalmú biztosoknak (commissarii et mandatarii) Erdélynek az 1549. évi nyírbátori egyezség értelmében történő átvételére.

6

4 Az adományozás természetesen ezen esetekben is mindig uralkodó által adott (királyi biztosi) felhatalma6

4 1551. március 30-án, Bécsben kelt, ritkán idézett utasításuk több mint kétszáz esztendeje megjelent: KATONA, 1794. 4-22., vö. még GOOSS, 1911. 116-117. és SZAKÁLY, 1986. 126. A biztosok kinevezésére még Castaldo idézett utasítása is utalt: „emandavimus ante paucos dies ad ipsum Fratrem Georgium episcopum Waradiensem commissarios et consiliarios nostros, viros primarios, videlicet spectabiles et magnificos Thomam de Nadasd perpetuum comitem Terre Foggaras, judicem curie, Andreám de Bathor comitem comitatuum Zathmar et Zabolcz, supremos regni nostri Hungarie capitaneos ac Sigismundum liberum baronem ab Herberstain, Neyperg et Guettenhag, fisci nostri Austriaci praefectum, qui accedente ipsius Fratris Georgii consilio, opera et directione cum serenissima principe, domina Isabella regina Hungáriáé, sorore nostra charissima, omni studio agant, tractent et concludent ac tales vias et media suscipiant, ut etiam Serenitas Sua et illius adhaerentes in hoc nostrum defendende et conservande Transsylvanie paternum, pium et Christianum propositum consentiant, illudque pro totius etiam reipublice Christiane beneficio non impediant." ÖStA, HHStA Hungarica AA Fasc. 57. Konv. B. Fol. 166. 223