Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon
Neumann Tibor-Pálffy Géza: Főkapitányi és főliadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon adományaival ellentétesen nem tehet adományt. 4 3 így a helytartók és a magyar nagyurak többnyire csak abban az esetben emeltek kifogást a főhadparancsnoki adományok ellen, ha azok saját birtokaikat vagy érdekeiket sértették. Bár az 1526 előtti oklevelekkel ellentétben a Mohács utáni korszak ilyen jellegű forrásainak különféle családi, városi és kormányszéki levéltárakból történő szisztematikus összegyűjtése szinte lehetetlen feladat, az Okmánytárban az 1520-1550-es évekből közölt dokumentumok egyértelműen jelzik (9-19. sz.), hogy a két magyar király között dúló polgárháború időszakában az idegen főhadparancsnokok gyakorta élhettek és éltek is a régi bevett szokásjoggal, a hadakat vezető főkapitányok birtokadományozási jogkörével. Ezt legvilágosabban Leonhard Freiherr von Vels főhadparancsnoknak a János király halála (1540. júl.) után Buda elfoglalására indított, ám végül csupán Visegrád, Vác, Tata, Székesfehérvár és Pest visszavételét hozó hadjárata során kelt, latin nyelvű adománylevele jelzi (Okmánytár 17. sz.). Az expedíció kezdetén, 1540. szeptember végén a tiroli származású főtiszt a Győr megyei gönyűi táborban nem mást adományozott el — különböző hadjáratokban teljesített szolgálataiért — Simándy Péter deáknak, mint csapatai aktuális, így természetesen már birtokolt táborhelyét, Gönyű falut, valamint a hadainak ellenálló, így hűtlenségbe eső gesztesi vár várnagya, Échy János ottani kúriáját. Az adományt — középkori elődeihez hasonlóan — I. Ferdinándtól kapott uralkodói felhatalmazásával (a prefato domino nostro clementissimo auctoritate concessa) tette, amelyhez az oklevelet lejegyző titkára vagy írnoka számára a bevett formulát akár maga Péter deák is diktálhatta. Ő ugyanis utóbb, az 1550-es években a Királyi Tábla egyik ülnöke (assessor), azaz jogban igencsak jártas személy volt. 4 4 Ám az adománylevél megfogalmazására a főhadparancsnok magyar titkára is képes lehetett — ilyenek ugyanis az idegen főtisztek mellett a magyarországi szokás-, hely- és jogismeret biztosítása érdekében gyakran szolgáltak —, noha személyét jelenleg sajnos nem ismerjük. Vels főhadparancsnok adománya csak abban az esetben vált volna érvényessé, ha azt — a középkori gyakorlatnak ugyancsak megfelelően — utólag Ferdinánd király is megerősíti (confirmare), illetve ahhoz belegyezését (consensus) adja — miként ezt a fogalmazványban fennmaradt oklevél kétféle módon is előadja számunkra. 4 5 S noha ehhez a bécsi udvarban komoly befolyással bíró Vels segítségét is megígérte, eddigi ismereteink szerint ez mégsem valósult meg. Valószínűleg azért nem, mert Gönyűt — három másik, a gesztesi uradalomhoz tartozó 4 3 „Quod donationes Regiae Maiestatis nonnullis fidelibus Suae Maiestatis concessae apud dominum capitaneum ratae et firmae habeantur, ne contra easdem per ipsum cuique collatio aliqua fieri contingat." R. KISS, 1908. 351.: No. XIII. (1532. nov. 2.). 4 4 CIH, 1899. 465.: 1559. évi 38. törvénycikk 11. paragrafusa. Személyére ld. még R. Kiss, 1908. 290.: No. 282. (1550. aug. 26.) 4 5 1: „promittendo eidem hanc nostram donacionem cum prefata quoque maiestate sibi, dicto videlicet Petro et fratribus suis iure suo regio confirmare facere", 2: „Sue tarnen Regie Maiestatis iuribus consensu et confirmatione in hanc donationem prestantibus reservatis et salvis, pro his tarnen impetrandis nostram diligentem operám ac favorem interposituri sumus." Okmánytár 10. sz. 219
