Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Neumann Tibor-Pálffy Géza: Főkapitányi és főliadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon Főkapitányi adományok a felső részeken 1491-ben Sokkal jobban ismerjük az 1491-ben adományokat tevő másik főkapitány, Szapolyai István szepesi örökös ispán ez irányú tevékenységét. Bár Ulászló király 1491 folyamán többször kinyilvánította azon akaratát, amellyel az ország felső részeinek (partes superiores) védelmét Szapolyaira bízta,

1

7 adományozási joggal csak akkor ruházta fel, amikor a nagyhatalmú bárót Székesfehérvár visszavételét (1491. július vége) követően ténylegesen a felső részekre küldte, hogy megfékezze a király testvérét, János Albert lengyel herceget. Augusztus 27-én, Várpalotáról körlevelet intézett a felső részek megyéinek nemességéhez, amelyben ismét közölte, hogy a térség védelmét Szapolyaira bízta, és megparancsolta nekik, hogy amint erre a főkapitánytól utasítást kapnak, minél nagyobb számú haddal csatlakozzanak hozzá. Amennyiben parancsának nem engedelmeskednének, Szapolyai birtokaikat lefoglalhatja, és a címzetteket személy szerint is fogságba ejtheti. Az uralkodó a levél végén egy odavetett mondattal a címzettek tudomására hozta azt is, hogy Szapolyai tekintélyének növelése érdekében arra is engedélyt adott neki, hogy a hűtlenek birtokait lefoglalhassa és ezeket királyhű, érdemesült személyeknek adományozhassa (Okmánytár 4. sz.).

1

8 Szapolyai István hamarosan Kassára vonult, ahol az év hátralévő részét tárgyalásokkal és várakozással töltötte. Itteni tartózkodásának első emléke éppen egy adománylevél, amelyet szeptember 14-én Beatrix királyné egyik vezető familiárisa, a nyilván a királynéi csapatokkal együtt hozzá csatlakozó Patócsi Bertalan diósgyőri várnagy, borsodi ispán részére állított ki. Az adomány tárgyát ebben az esetben János Albert herceg egyik főkapitányának, Berzéki Borsós Benedeknek a birtokvagyona képezte (Okmánytár 5. sz.). Az év vége felé azután a szepesi ispán és főkapitány vendéglátója, Russdorffer János kassai bíró kedvességét viszonozta néhány olaszliszkai szőlő eladományozásával (Okmánytár 6. sz.). Ezek tulajdonosának vélhetően csupán annyi volt a bűne, hogy otthona, Kisszeben városa — bár korántsem önszántából — a lengyel trónkövetelőt pártolta. Végül egy további adomány levéllel, amely még jóval a győztes eperjesi csata (1492. január 1.) előtt kelt, két familiárisát, Darholtz Pál szepesi kapitányt és későbbi nádori titkárát, Mekcsei Györgyöt jutalmazta meg két Abaúj megyei településsel (Okmánytár 8. sz.). Ez utóbbi esetben a főkapitány magszakadás folytán koronára háramlott birtokokat — és ezekben lévő királyi jogot — ado1

7 Vö. HORVÁTH, 2003. 951. - 1491. ápr. 3.: MOL, DF 215 680. (Regesztája: IVÁNYI, 1910. No. 2910.), MOL, DF 270 817.; 1491. júl. 14.: MOL, DF 215 701. (Regesztája: IVÁNYL, 1910. No. 2930.); 1491. aug. 9.: MOL, DF 215 711. (Kiadása: WAGNER, 1780.141-143., regesztája: IVÁNYI, 1910. No. 2940.), MOL, DF 270 709. 1

8 „ad augendam auctoritatem suam commisimus, ut talium eciam bona et iura possessionaria auferrendi aliisque de nobis benemeritis conferendi habeat facultatem". Okmánytár 4. sz. — Bár csak az Abaúj megye birtokosainak szóló királyi utasítás maradt fenn, abból a tényből, hogy az oklevélbe a megye nevét más kéz írta be egy üresen hagyott helyre, egyértelmű, hogy a többi megye is azonos szövegű parancslevelet kapott. 213