Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények lefolytathatják. 24 7 A helytartótanács köriratban értesítette vármegyéket, valamint főispánjaikat és főispáni helytartóikat az új restaurációs rendeletről, melyben szó szerint közölték annak szövegét. 24 8 A rendek számára tett uralkodói gesztus mindenképpen visszalépésnek tekinthető. Egyúttal jelentette ez azt is, hogy a király és az udvar meghátrált a rendek követelésétől. Mivel pedig az országgyűlés végül a tiszti választás módjáról nem alkotott törvényt, a nemesség a rendeletet úgy értelmezte, hogy újra szabadon élhet ősi szabadságával, és a restaurációs törvényt a maga módján értelmezve azonnal elvetette a személyenkénti voksolást, és visszatért a conclamaciós választási rendhez, a „karoknak és rendeknek egy akarattal", közfelkiáltással kinyilvánított szavazási módjához. 24 9 A személyenkénti szavazás csak igen ritkán, pusztán egy-egy tisztség választásakor vagy igen fontos kérdések eldöntésekor (pl. az országgyűlési követek választása) fordult elő. De általában ezekben az esetekben is többnyire a közfelkiáltással választás volt a meghatározó. 25 0 Újra elszabadultak az indulatok, és mint azt a következő évtizedek vármegyei tisztújításainak egy részére jellemző túlkapások, erőszakos jelenetek, zűrzavaros állapotok, sőt halálos kimenetelű verekedések is tanúsítják, az udvarnak arra irányuló kísérletét, hogy az építőszékek lebonyolítását békés mederbe terelje, 1827. évi uralkodói „megengedő" rendelet lényegében véve semmissé tette. Összegzés Visszatérve a tanulmányunk elején felvetett, történetírásunkban meglehetősen egyoldalúan vizsgált és értékelt kérdéshez: ti. a restaurációs rendelet kiadásával és megújításával a bécsi udvarnak valóban az lett volna a célja, hogy az alsóbb nemesség nagy tömegeit, mint a „Bécs által felbérelt vadkanokat becsődítse" az építőszékekre és így segítségükkel kizárólag saját politikai érdekeit szolgáló, illetve támogató tisztségviselőket juttassa a vármegyei magisztrátusokba, egyúttal a konzervatív nemességgel szemben háttérbe szorítsa a rendek ellenzéki képviselőit. Tagadhatatlan, hogy az alsóbb nemesség a rendelet után nagyobb számban képviseltette magát, mint az azt megelőző korábbi restaurációs közgyűléseken. Ennek fő okát azonban nem elsősorban a „becsődítésük"-nek kereshetjük, hanem talán abban, hogy a személyenkénti voksolás mintegy „érdekeltté" tehette a 24 7 A rendelet szövegét Id.: MOL, A 39 1827. No. 9869.; MOL, С 13 1827. No. 24 236.; MOL, С 44 642. es. 1827. F. 131. P. 1. A rendelet változatát, melyet Bécsben 1827. augusztus l-jén fogalmaztak meg ld. uo. A rendeletet kiadta: PALUGYAY, 1844. II. 61-62. A rendeletről vö. még: DEGRÉ, 1973/a. 125. (Degré pontatlanul 1827. szeptember 14-ét adja meg a rendelet kibocsátásának dátumaként.) 24 8 MOL, С 44 642. es. 1827. F. 131. P. 1. „Circulare ad cunctos regni comitatus. Cunctis supremis comitibus, et officii hujus administratoribus." (1827. szeptember 17. Elküldve: 1827. október 10.). 24 9 Ld. erre pl. Vas és Fejér vármegye 1828. évi tisztújításait. Hivatkozik rájuk DEGRÉ, 1973/a. 126. 25 0 DEGRÉ, 1973/a. 129. 150
