Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények gekre elismert és a hazának érdemes férfiakat előző hivatalukban a rendek egyhangúlag megerősíteni kívánták, éspedig úgy, hogy az első- és másodalispánságra kandidált személyek nevét Rohonczy javaslatára újra a jelöltek közé felvenni nem akarták. Ezért, midőn Eszterházy az ő nevüket olvasni kezdte, egyöntetűen Rohonczy előterjesztését támogatták. Az erre támadt hangoskodást lecsillapítandó a főispán megkérdezte a rendeket, vajon egyetértenek-e az említett javaslattal. Ha nem, úgy a választási rendeletben előírt votizációs eljárást fogja követni. Jóllehet a rendek továbbra is ragaszkodtak a Rohonczy javaslatát felkaroló döntésükhöz, maga Eszterházy eleinte habozott azt jóváhagyni. Végül azonban mindkét alispánjelölt érdemeit és a közügyek vitelében oly hosszú ideje tartó szolgálatait mérlegelve, elfogadta a rendek határozatát. Eszterházy a többi vármegyei tisztviselő megválasztásának módjáról nem szolgált magyarázattal. 234 Időközben beérkezett a helytartótanácshoz Sopron vármegye főispánjának, Esterházy Miklósnak a jelentése az építőszékről és a restaurációs közgyűlés jegyzőkönyve is. Ezek ismeretében a dikasztérium nehezményezte, hogy a két alispán és a két főszolgabíró kivételével a többi magisztrátusi tisztségre jelölt személyt közfelkiáltással választották meg. A soproni tisztújítási választások lebonyolításában hasonlóságot, illetve egybeesést látott a Krassó és Csanád vármegyék építőszékeivel, ezért mindhárom vármegye építőszékének jegyzőkönyveit további elbírálás végett megküldte a kancelláriának. 23 5 A kancellária mind a négy, a restaurációs rendeletet megsértő, illetve annak előírásait nem követő vármegyével szemben egységesen lépett fel. A király felszólítására 23 6 határozott hangú elnöki leiratot intézett a vármegyék főispánjaihoz és főispáni adminisztrátoraihoz, melyben őket az építőszékekről és lebonyolításukról szóló 1818. december 9-i királyi rezolúció, illetve az 1819. február 16-i helytartótanácsi rendelet következetes és egyértelmű betartására utasította. Egyúttal ismételten nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a király semmiképpen sem hajlandó visszavonni a restaurációs rendeletet, illetve nem kíván elállni annak következetes végrehajtatásától. A felelősség viselésének terhe mellett visszavonhatatlanul elrendelte a vármegyék vezetőinek, hogy a vármegyék karainak és rendjeinek reklamálásai vagy esetleges ellenállása ellenére se engedjék meg a rendelet megszegését. Ha annak előírásait a mégis megsértenék, a főispánok és a főispáni helytartók kötelesek a választást félbeszakítani, a megüresedett hivatalokat pedig surrogatióval betölteni. Annak ellenőrzése végett 23 4 Eszterházy felterjesztését Id.: MOL, A 39 1820. No. 14 541. ([Veszprém], 1820. november 28.). MOL, A 39 1820. No. 13 343. (Bécs, 1820. november 3.) A kancellária elnöke Veszprém vármegyéhez intézett külön válaszában mélységesen elítélte a főispán határozatlanságát és engedékenységét, továbbá a rendek ellenállását, illetve önkényes viselkedését. Megalapozatlannak tartotta Eszterházy magyarázkodását és felszólította őt arra, hogy a jövőben a restaurációs rendelet előírásait a fenti, november 3-án kiadott határozat értelmében maradéktalanul hajtsa végre. Ld.: MOL, A 39 1820. No. 14 541. (Bécs, 1820. december 7.) 23 5 MOL, A 39 1820. No. 12 259. (Buda, 1820. október 20.). Vö. erről még: MOL, С 44 642. es. 1820. P (F.). 162. és 163. No. 1. 23 6 Ld. ezt: MOL, A 39 1820. No. 13 343. (Troppau, 1820. október 24.). 146
