Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" zásra. 22 5 A többi 24 tisztségre jelöltet a régi választási mód szerint egyszerűen „egyhangú torokkal" megszavazták, illetve meghagyták hivatalában. 22 6 A restaurációs közgyűlés incidensek és kihágások nélkül zajlott le, ami elsősorban a főispán engedékenységének is volt köszönhető. 22 7 A restaurációs rendeletben előírtakkal ellentétben — bár ezek következetes betartására beszédében nyomatékosan utalt — a rendek kívánságainak. Hatósági vizsgálatok a „nem szabályos" restaurációk ügyében A helytartótanács és a kancellária Zala, Krassó, Csanád, Sopron és Veszprém vármegyék restaurációs jegyzőkönyveit és a restauráló főispánok jelentéseit kézhez véve, miután azokat alaposan áttanulmányozták, azonnal intézkedéseket foganatosítottak a legfelsőbb királyi restaurációs rendelet előírásaival ellentétes „önkényes" vármegyei tiszti választási jelenségek kivizsgálására, illetve megszüntetésére. Egyúttal büntetés kilátásba helyezésének terhe mellett határozottan utasították az érintett vármegyék főispánjait és magisztrátusait, hogy a rendeletet a legszigorúbban és a legkövetkezetesebben tartsák be. A helytartótanács a Zala vármegyei építőszék ügyében a kancellárián keresztül a királyhoz intézett felterjesztésében nehezményezte, hogy a vármegye előzetes főispáni jelölés nélkül a jegyzőket, az adószedőket, a számvevőket és a járásbéli esküdteket, akinek kinevezése kizárólag a főispánt illeti meg, saját hatáskörébe vonta, s az érdemet, illetve a jogot magának vindikálva választotta meg az említett tisztviselőket. A helytartótanács attól tartott, hogy a zalai tiszti választási példát esetleg más vármegyék is követhetik és ekképpen alárendelhetik a főispánt a saját akaratuknak. Sőt ezáltal a választási körülményeket is teljesen felforgathatják. A helytartótanács ugyan méltányolta Amadé főispáni adminisztrátornak azt a jelentésében is kiemelt szándékát, ti. a rendi alkotmánynak és az ország törvényeinek szellemében az általa előzetesen az érintett tisztségekre jelölt személyekkel akár a legcsekélyebb módon kivételt tegyen. Továbbá a nemesi előjog szem előtt tartásával arra ösztönözze a vármegyét, hogy az saját tisztikarát a szavazatoknak szabad leadásával válassza meg. A helytartótanács azonban nehezményezte: a vármegye figyelmen kívül hagyta, hogy addig a tisztviselők egy részét, pl. a jegyzőket mindig főispánja, illetve főispáni helytartója nevezte ki. A vármegye azon kérésének pedig, miszerint a perceptorokat, az executorokat és a 22 5 Ld. A HKT, i. h. 255-256.; MK, i. h. 276.; HUDI, 2000. 50. 22 6 Ld. fent a 223. sz. jegyzetben idézett vármegyei jegyzőkönyvre hivatkozást, továbbá: HKT, i. h. 256. és MK, i. h. 276. 22 7 HUDI, 2000. azt a tényt, hogy az építőszéken nem fordultak elő „véres incidensek" a vármegyei politikai elitnek tulajdonítja, ti. az „jól előkészítette a választásokat, ügyesen mozgatta a jelentős részében még analfabéta választókat, akik nem politizálni, hanem enni-inni, mulatni és szórakozni jelentek meg a megyeszékhelyen". 143
