Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények mind Gyürkyt, mind pedig Srétert a magasba emelték s körbe hordozták. Brunszvik megpróbálta a kiabálókat rendre utasítani, illetve lecsendesíteni, de ez nem sikerült neki, mivel a választók folyamatosan hangoskodtak, tapsoltak és zajongtak. Brunszvik, miután konstatálta, hogy a rendet helyreállítani nem képes, többekkel együtt elhagyta a termet. Mind Gyürky, mid Sréter hívei üvöltözésükkel tovább fokozták a zűrzavart és a főispán után vonultak, hogy leadják támogatottjukra a szavazatukat. Számosan viszont úgy döntöttek, hogy megtagadják a voksolást. Időközben, mint arra már fentebb utaltunk, Brunszvik a körülötte csoportosulókkal, illetve azokkal, akik mégis hajlandók voltak voksolni, megválasztatta Gyürkyt másodalispánnak. A restauráció második napján a megválasztott officiálisok letették az esküjüket, és a megüresedett tisztségeket főispáni kinevezéssel és választással betöltötték. Brunszvik jelentésében különösen kárhoztatta Sréter és híveinek az esemény szellemével össze nem egyeztethető, sőt megbotránkoztató viselkedését. Azt azonban nem tudta megerősíteni, hogy Sréter György Gyürkyt állítólag fejbe vágta volna. Azt sem tudta bizonyítani, hogy a tumultuózus jelenetek során többen megsérültek volna, és őket Gyürky, az igazság elhallgatása végett, 200 forinttal megvesztegette volna. Brunszvik utasítására még a restauráció első napján a kihágásokban „főkolompos" Sréter György ellen a vármegye főügyésze bírósági eljárást indított. Srétert bűnösnek mondták ki, mivel a tisztújítás méltóságát „alacsonyító, 's piszkos szavaival a' tartozó Tisztelet; hanem némelly Nemes Személyeknek, személlyes meg támadásával, a' különben szentnek ösmertetett személlyes bátorságot is kétségessé tenni bátorkodott". Összbüntetésként a „Törvényes hatalomnak meg alacsonyítássára intézett mindennemű által hágassok", és „motskolodó szavai" miatt 25 aranyforint megfizetésére kötelezték. Jóllehet Sréter nyilvánosan bocsánatot kért és megbánta tetteit, s magát a főispánt is alázatosan megkövette, cselekedetei alól nem nyert felmentést. Sőt mellékbüntetésként arra ítélték, hogy a jövőben nem vehet részt a vármegye restaurációs közgyűlésein.

11

8 Úgy tűnik, Brunszvik jelentése a király számára nem volt minden tekintetben kielégítő, mivel a magyar kancellárhoz intézett leiratában korábbi (1817. július 31.) rezolúcióját megismételve, újabb teljes körű vizsgálatot rendelt el, és sürgette az vizsgálati eredmények mielőbbi felterjesztését.

11

9 A helytartótanács még a király leirata előtt saját hatáskörében 1817. december 7-én megkezdte a vizsgálatokat, melyek során több szemtanút hallgattatott ki. Ezekből a tanúvallomásokból a Brunszvik-jelentéshez képest számos új, addig még ismeretlen tény tárult fel a „botrányos" restaurációról. December 15-én hallgatták ki Sréter "

8 MOL, A 39 1817. No. 12 987. (Balassagyarmat, 1817. június 17.). 11

9 MOL, A 39 1817.; No. 15 818. (Bécs, 1817. december 20.) A kancellária 1817. december 24-én válaszolt az uralkodónak és jelezte, hogy a helytartótanácsnak elrendelte a vizsgálatok ismételt lefolytatását. MOL, A 39 1818. No. 1207. 108