Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények Vécsey Miklós és Lónyay Gábor irányításával csendesen, nyugalomban restauráltak. Azaz a törvények szerint vezették le a tisztújításokat, betartva azt az előírást, mely szerint a főispán „csak candidáljon", és „ne eligáljon is". Ha a főispán mindkettőt egyszerre akarja, mint ahogyan ezt Brunszwik is tette, „még segéli [is] a' factiókat" és ennek következtében „ott tumultusnak kell lenni". Jóllehet Brunszvik nem segítette elő a pártoskodást, de nem is akadályozta meg. Nem véletlen tehát, hogy a negatív jelenségek a felszínre törtek. Kazinczy bár alapjában véve felmentette Brunszvikot a felelősség alól, de azt mégis a terhére írja, hogy nem nevezte meg az „erőszakoskodókat, itatókat" és nem foganatosított előzetesen erélyes intézkedéseket a rend és a nyugalom megőrzésére. Ezekkel ugyanis azonnal elejét lehetett volna venni ,,a' tumultusnak". 10 8 Vizsgálatok az „elhíresült" restauráció ügyében Kérdés most már, vajon a főispán valóban felmenthető-e a felelősség alól, és vajon valójában mit is értett Kazinczy a tumultus, illetve a tumultuózus, erőszakos jelenetek alatt? Erre a felsőbb közigazgatási hatóságok által lefolytatott vizsgálatok ismeretében adhatunk választ. A kancellária, miután a helytartótanácson keresztül megkapta Brunszvik jelentését és a restaurációs közgyűlés jegyzőkönyvét, 10 9 felterjesztésben tájékoztatta I. Ferencet a történtekről. 11 0 Úgy vélte, hogy az események kivizsgálását elsősorban magára Brunszvikra kellene bízni. Ugyanis ő volt a történések közvetlen szemtanúja, így a helyezet is jobban képes megítélni. Az ő feladata lenne továbbá az ügyben érintett személyek kihallgatása. A kancellária felterjesztéssel egyidejűleg leiratban utasította a főispánt a vizsgálatok megindítására és a tények pontos feltárására. 11 1 A király válaszában azonnal elrendelte az események körültekintő és szigorú kivizsgálását. Egyúttal határozott feleletet várt arra kérdésére: vajon miképpen lehetne a jövőben a hasonló visszás jelenségeket Nógrád vármegye következő restaurációs közgyűlésén elkerülni, illetve a megfelelő rendet szilárdan megalapozni. 11 2 Időközben a kancellária információkat szerzett a helytartótanácstól a tumultusokért felelős személyek kilétéről. Erről azonnal újabb jelentésben számolt be az uralkodónak. A zavargások fő értelmi szerzőiként Sréter László Nógrád vármegyei főszolgabírót és rokonát, Györgyöt nevezte meg. Sréter György volt az, aki állítólag a nagy zűrzavarban Gyürky Pált egy dárdával fejbe verte. A „pártütésben" Sréteren kívül más felfegyverzett nemesek is tevékeny részt vállaltak, és maga a főispán is a vármegyei hajdúk segítségével menekült meg az említet!08Uo. 341. 10 9 MOL, A 391817. No. 12 006. 11 0 MOL, A 39 1817. No. 9854. (Bécs, 1817. július 31.) Vö. erről még: MOL, A 39 1817. No. 15 818. i" MOL, A 39 1817. No. 9855. 11 2 Uo. 106
