Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - VASS GERGELY: Népszámlálási iratok a Magyar Országos Levéltárban 65

Népszámlálási iratok a Magyar Országos Levéltárban tek ki, illetve őriztek meg). Ezek az iratok jelenleg az Országos Levéltárban vannak. (A 1990-ik évi adatlapokból még selejtezés előtt épített számítástechnikai adatbázist tudomásom szerint a Statisztikai Hivatal tárolja, azonban a személyazonosító adatok nélkül.) Míg azonban az 1869. és 1941. évi adatfelvételi lapok a történeti kutatás számára már régebb óta ismertek voltak, a 20. század második felének népszámlálási iratai csak most váltak kutathatóvá; a KSH Levéltárának 1996-os repertóriumában nem is szerepeltek teljes terjedelmükben. E forrástípus lehetőségei elsősorban a személyhez kötött széles adattartalomban rejlenek. A viszonylag kevés kérdést föltevő 1980. évi népszámlálás az egy háztartásban élő egyénektől a személyazonosító adatokon kívül (név, lakcím, személyi szám) megtudakolta a családi állapotot, a többi háztartástaghoz való viszonyát, házasságkötés évét, gyermekei számát, állandó, ideiglenes és tartózkodási címeit, nemzetiségét, anyanyelvét, iskolai végzettségét az iskola megnevezésével, gazdasági aktivitását, ennek függvényében foglalkozását vagy utolsó foglalkozását (foglalkoztató, munkakör, beosztás). Emellett a lakásösszeíró-ívről az együtt lakó személyeken kívül megismerhető a lakás jellege, építési éve, a helyiségek alapterülete, valamint felszereltsége a külső falazattól a meglévő közművekig. Az egyes népszámlálások alkalmával föltett kérdéseket és az azokkal fölvett adatokat a KSH összesítve is közzétette.

11 Minden népszámlálásról találunk részletes módszertani ismertetőket is, amelyek forgatása nélkülözhetetlen az eredeti népszámlálási iratanyag értelmezése során.

12 Nemcsak közreadják ugyanis az összes nyomtatványt, azok összes kérdését, valamint rovatait, hanem fontos adalékokat közölnek a kérdések mögött álló megfontolásokra, a kapott adatok minőségére, korábbiakkal való összehasonlíthatóságára vonatkozóan. Az adatlapok forrásértékét növeli tömegességük; és bár a sorozat nem teljes, ezt részben ellensúlyozza a reprezentativitás: a selejtezés során szempont volt, hogy a legfontosabb dimenziók (nemi, életkori, területi, településtípusra jellemző, valamint foglalkozási viszonyok) tekintetében jellemző maradjon az iratanyag az ország lakosságának egészére. A forrástípus legalább kétirányú kutatás lehetőségét rejti magában: egyrészt statisztikusok, demográfusok, másrészt a történettudomány kutatói forgathatják haszonnal. Bár a múltban rengeteg statisztikai közlemény jelent meg a népszámlálások adataira alapozva, új kutatások származhatnak az idősorok kiterjesztéséből, vagy teljesen új szempontok felvetéséből — tulajdonképpen ezért őrizte meg a Központi Statisztikai Hivatal is a mintákat. A nevezetes 1971. évi cigánykutatást például a megelőző népszámlálás iratai alapján készítették elő. A Demográfia című folyóirat recenzíós rovatát lapozva pedig kivehető az a nyugati irányzat, amely egyéni adatokból épített hatalmas, milliós elemszámú adatbázisokra alapoz összetett demográfiai modelleket. A történészek számára a megelőző bekezdésben leírtak azt jelentik, hogy e források a történettudomány há11 KEPECS, 1990.145-151. 12 A köteteket lásd az irodalomjegyzékben. 69