Levéltári Közlemények, 79. (2008)
Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Vác, 1956. Szerk.: BÖŐR LÁSZLÓ-GYARMATI GYÖRGY-HORVÁTH FERENC. Vác, 2006. Vác, 2008. (Váci Történelmi Tár IV.) 1182 o. (Ismerteti: KATONA CSABA) 354
Irodalom gért. Ezt egy rövid Előszó, majd Bevezető követi. Előbbi röviden a kötet céljáról szól, és itt indokolják meg — igen helyesen —, hogy az időrend, amit a kiadvány felölel, miért 1963-ig húzódik. Ez nem pusztán kronológiai, hanem elsősorban történeti kérdés, hiszen a forradalom néhány napját követően igazán meghatározónak hosszabb távon — sajnos — a forradalmat követő reakció, a megtorlás bizonyult. 1963 az első komolyabb amnesztiák éve, ezért esett a választás erre az esztendőre. Emiatt tán célszerű lett volna erre utalni a címlapon is, nem csupán a belső címlapon, ám az, aki értő szemmel közelít a történelemhez, annak így sem okoz meglepetést, hogy egy eseményt az azt bemutató kötet nem elszigetelten, hanem folyamatában tárgyal. A Bevezető röviden összefoglalja a Pest megyére vonatkozó korábbi szakirodalmat: érdemes ezt itt is hangsúlyozni, hiszen a megyeszékhely itt azonos a fővárossal, nem volt hát olyasféle, egy megyei településhez kötődő gócpontja a forradalmi eseményeknek, mint a többi megyénél. Aligha véletlen, hogy szó esik itt arról is, miszerint „napjainkban általános vélemény a városban, hogy Vácott alig történt valami 1956-ban". E tételt a kötet természetesen messzemenőkig cáfolja. Ezt követően a közreadott forrásokat őrző közgyűjteményekről olvashat az érdeklődő, majd a kötet által követett időrend bemutatása után a források közzétételének módjával ismerkedhet meg, végül a Függelék fejezeteinek rövid ismertetése következik. Summázva: a Bevezető adja meg azt a tájékoztatást, ami afféle alapvetésként nélkülözhetetlen a kiadvány forgatásához. A következő nagyobb egység voltaképpen a kötet bevezető tanulmánya: ezt Gyarmati György jegyzi, aki igen ötletesen az alábbi címet választotta írásának: Váci krónika az 1956-os forradalomról. Elsőre indokolatlanul archaizálónak hat ez a cím, de a tanulmány sorait olvasva egyértelművé válik az emögött megbúvó tudatosság: Gyarmati György valóban a régi krónikások stílusában, a közvetlen előzmények érintőleges felvázolását követően napról napra követi az eseményeket egészen november 18-ig, majd ezt követően röviden kitér a történtek utóéletére, következményeire is. Célja nyilvánvalóan az volt, hogy megfelelő keretbe ágyazza mindazt, amit az olvasó megtudhat a kötet törzsanyagából, a forrásokból. Ezek számát fentebb már említettem: rendkívül vegyes ez a dokumentumgyűjtemény, de ez sem írható a véletlen számlájára. A szerkesztők jól érzékelhetően a megszabott keretek között a teljességre törekedtek, azaz a forradalom, majd az azt követő történések minél sokrétűbb, többféle szempont szerinti bemutatását tűzték ki célul: a közölt iratanyag túlnyomó része egy-egy személy vizsgálati anyagából áll össze, így számos apró mozaikot is megismerhet az olvasó, amelyekből aztán szerves egésszé áll össze a kép, más típusú dokumentumok adataival színesítve, kiegészítve, árnyalva azt. A forrásokat követő Függelék mintegy egynegyedét teszi ki a kétkötetes kiadványnak, jelentősége azonban természetesen nem „csupán" e tekintélyesnek mondható hányadban rejlik. A több mint százoldalas Életrajzi adattár messze túlmutat azon, amit a kötetek végén megszokott glosszáriumok hozni szoktak. Itt találkozhat az olvasó mindazok nevével, akik akár csekély szerepet is játszot355
