Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Száműzve, de le nem győzve. Kéthly Anna emigrációs levelezése, 1957-1976. Szerk.: ZICHY MIHÁLY. Budapest, 2007. 352 o. (Ismerteti: STRASSENREITER ERZSÉBET) 341

Irodalom miniszter koncepcióját, csak Kéthly hozzászólását: „Mindezekkel szemben igen markáns és szembetűnő Kéthly Anna érvelése és egész beállítottsága az oktatásügy kérdésében. Nehéz helyzetben vagyok — írja Zichy —, mert véleményét nem osztom, tehát elfogult vagyok. Magától értetődik ugyanakkor, hogy a kutató a történelmi hűség kedvéért, a hiteles összkép érdekében olyan dokumentumokat is közöl, amelyben a megfogalmazott véleménnyel egyáltalán nem ért egyet (igaz lábjegyzetben hozzáteheti — sőt kötelessége hozzátenni — a maga véleményét)." Alá szeretném húzni: ha eltérő eszmei, ideológiai-politikai alapon állva a saját véleményem más, és nem osztom valakinek a véleményét még nem kell elfogultnak lennem. Ettől még tudományos követelmény a másik véleményét tisztelni, indítékait közölni, mellé állítva a saját koncepciómat és indítékaimat. Megtudjuk itt azt is, hogy Kéthly az említett vitában előbb visszautasította a Klébersberg-féle iskolaépítési javaslatot, később elfogadta. Felmerül a kérdés: miért kell erre majdnem egy oldalt szánni? Az pedig érthetetlen, hogy Zichy a jegyzetben miért ismerteti hosszan a jelenlegi egyházi oktatásról saját mai véleményét. Ehelyett hasznosabb lett volna Hóman Bálint koncepciójának lényegét közölni. Kéthly ugyanis a miniszterrel vitatkozott és nem Zichyvel. Az olvasó pedig eldönthette volna, hogy melyikkel ért egyet. Kéthly parlamenti tevékenységével kapcsolatban a szerkesztő kétszer is — mintegy kritikaként — megjegyzi: „Viszonylag kevesebbet foglalkozott pártkérdésekkel. Ezek a felszólalások a szociáldemokrata párt szabad szervezkedését célozták." (10.). Ebből a fogalmazásból azonban nem derül ki, hogy valójában arról van szó, hogy Kéthly — képviselőtársaival együtt — sokszor emelt szót, sőt tiltakozott, az MSZDP szervezeteinek betiltása, rendezvényeinek eltiltása, lapjainak cenzúrázása, letiltása, a falusi szervezetek és vezetőinek üldözése, stb. ellen, hogy évente többször interpellált a mozgalmat ért atrocitások ügyében, követelve a szervezkedési-, gyülekezési és a sajtó- és a szabadságjogok betartását. A Bevezető Kéthly német megszállás alatti sorsáról azt írja, hogy 1944. október 15-e után ment illegalitásba és Bánkon élt. Ezzel szemben — köztudott —, hogy a német megszállás napján (március 19.) tűnt el a fővárosból, és került Bánkra, október 15-én a Horthy-proklamáció elhangzásakor viszont visszaköltözött a fővárosba. A Szálasi-féle puccs után pedig egy baráti családnál Budán élt illegalitásban a város felszabadításáig. A Horthy-korszak hiányos ismertetésének Zichy általi kizárólagos konklúziója, és nagy tudományos felfedezése: Kéthly Anna nem politikus, hanem érdekvédő: „Ha a Horthy-korszak alatti parlamenti tevékenységét egy mondatban akarjuk jellemezni, akkor azt kell mondanunk, hogy elsősorban nem politikus, hanem érdekvédő volt" (10.). Másutt így fogalmaz: „... Kéthly Anna egész működése olyan emberé volt, aki elsősorban nem vérbeli, hivatásos politikus, hanem őszinte és önzetlen érdekvédő. Megítélésem szerint ez a kulcsszó Kéthly Anna közéleti szereplésének megértéséhez." (14. old.). Az értelmező szótár szerint a politi348