Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Száműzve, de le nem győzve. Kéthly Anna emigrációs levelezése, 1957-1976. Szerk.: ZICHY MIHÁLY. Budapest, 2007. 352 o. (Ismerteti: STRASSENREITER ERZSÉBET) 341

Irodalom ben kezdődött. A címben általában illő feltüntetni azt is, hogy gyűjteménye válogatás. A kötetet, a dokumentumokat az Ajánlás emelkedett hangvételű rövid szövege vezeti be, amelynek szerzője Borbély Endre, az emigrációs MSZDP OSZK-ban őrzött gyűjteményének kurátora. A szerző méltatja a kiadványt, a „tudományos igényességgel készült izgalmas, megrendítő hangvételű dokumentumokat", majd az olvasó figyelmét ráirányítja Kéthly Anna emigrációs tevékenységének néhány aspektusára. Ezt követi Zichy Mihály Bevezetője (9-21.), amely több részre tagolt: Kéthly életrajzával indul, majd az OSZK Kézirattárába került emigrációs MSZDP iratanyag ismertetésére tér át, végül néhány 1948-ból származó idézet következik, befejezésként az általa alkalmazott szerkesztést indokolja. Borbély és Zichy véleménye egy ponton fedi egymást: azt állítják, hogy jelen összeállítás az első, amely Kéthly vei foglalkozik. „Ezzel a válogatással megtört az elhallgatás csendje" Kéthly körül — írja Borbély. (8.). Vele összhangban Zichy a Bevezetőt az Egy elfelejtett magyar politikusnő a 20. századból címmel adja közre. Mindkét állítás pontosításra szorul. A '80-as évek végétől nemcsak a történészek, hanem az itthon újraindult MSZDP vezetése is több könyvet adott ki Kéthly Anna írásaival, valamikori lakhelyein emléktáblát helyeztetett el, közteret neveztek el róla a VI. kerületben, sőt itt a szobrát is felavatták. Ezek után kérdezem: mi késztette Zichyt arra, hogy úgy foglaljon állást, mintha ő fedezte volna fel Kéthly Annát? Talán ennek oka a ma divatossá vált álláspont, amely szerint az 1989 előtt készült munkákat el kell „felejteni"? Természetesen mindenkinek joga ezen az alapon megítélni a rendszerváltás előtt megjelent kiadványok színvonalát, minőségét, elhallgatni azonban létezésüket nem okos dolog. A szakember a tudományos utat választja: kutatási eredményeit közzéteszi, polémiát folytat, konzekvenciái mellett érvel, a korábban kiadott műveknél hitelesebbet produkál, meghaladja azok teljesítményét, és a tudományos etika alapján elfogadtatja saját álláspontját vagy — horribile dictu — elfogadja a korábbiakét. A Bevezető emellett másik meglepetéssel is szolgál. Az „elfelejtett" Kéthly Annáról ugyanis nem átfogó, hiteles, az eddigieknél pontosabb életrajzot közöl, hanem csak a „fő életrajzi adatait". Ám az említett néhány adat nemcsak régóta ismert (pl. a kilenc gyermekes, munkáscsalád), de zömük pontatlan, átértékelésük pedig nélkülözi az igazságot. Ma már tudjuk, hogy Kéthly Anna családjában 14 gyermek jött a világra, öt már csecsemő korában meghalt, további három pedig tizenéves korban, tehát a munkáscsaládban valójában hatan élték meg a felnőtt kort. Zichy „új" adataként említi meg a — szintén a sok helyen megtalálható — tényt, hogy anyai részről somogyi szegényparaszt családból származott. Az újabb kutatások azt is feltárták, hogy apai ágon az Ipolyságban élt értelmiségi/ iparos család leszármazottja volt Kéthly Sándor, Anna apja. A szerkesztő Kéthly „baloldali eszmék iránti" vonzódásának kezdetét is — tévesen — 6-7 éves korára teszi, mert Kéthly egyik visszaemlékezésének részletét hibásan értelmezi. 80. születésnapja alkalmából az ünnepségen Kéthly elme344