Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - BESSENYEI JÓZSEF: Menekültek... A kereskedelem helyzete Magyarországon 1526 után, Bornemissza Tamás és a budai menekültek működésének tükrében. Budapest-Miskolc, 2007.158 o. (Ismerteti: DOMINKOVITS PÉTER) 317

Irodalom azt követően — a szerémségi Karomból költözött Budára. A (fő)városi elitbe került Bornemissza karrierjének egy fontos (korai) elemét jelenthette házassága; az ugyancsak délvidéki kereskedőcsaládból származó Cserődy (Csörögi) Annát vette feleségül. Kereskedelmi tevékenysége — immáron egy kiterjedt vállalkozás vezetőjeként — 1539-től adatolható. A budai városvezető/politikai elit legbelső köreibe tartozott, tagja volt a 12 tagú belső tanácsnak. Szapolyai János halálát követően, 1541 tavaszán ő is azon városvezetői csoport tagja volt, amely Budát át kívánta adni a várat ostromló Wilhelm von Roggendorf csapatainak. A kudarcba fulladt akciót a Habsburg-hű városvezetők (pl. az ugyancsak délvidéki, Valkó megyéből származó Pálczán Péter bíró, Bornemissza Gergely, Bácsi Benedek, Korcsoly ás Péter) gyors menekülése követte, illetve a Szapolyai pártján álló Fráter György (és az általa parancsnokolt katonaság) megtorlása az elmenekülni nem tudókon (pl. Bácsi Ferenc) és az ott maradott családtagokon. A politikatörténeti események ismertetését követően a szerző gazdagon adatolva mutatja be e Habsburg-párti, döntően kereskedéssel foglalkozó egykori városvezetők életútját. E párhuzamos életrajzok egyrészt szervesen összefüggenek a kor kereskedelemtörténetével, másrészt az egykori budai kereskedő elit migrációs hullámai, kapcsolatrendszerei révén szempontokat és információkat adnak az időszak magyarországi városfejlődésének vizsgálatához, olykor városhierarchiájának időleges változásaihoz is. Míg az előbbi szempont pl. Pozsony, Várad, Kassa, Debrecen, Gyula városokra vonatkozásában kerül vizsgálatra, az utóbbi kapcsán külön ki kell emelni Székesfehérvár szerepét, amely 1541 után — a kereskedők áttelepedésével — nagyon rövid időre Buda funkcióit vette át. Bornemissza rövid időre a Magyar Királyság új fővárosába, Pozsonyba menekült, majd onnan az egyre jelentősebb kereskedelmi központtá váló Nagyszombatba helyezte át székhelyét. E letelepedést követően másodszor is megnősült: az egyik legtekintélyesebb nagyszombati polgár, Zsámboky Péter özvegyét, a jeles humanista, Zsámboky János anyját, Kebel (Kewel) Zsófiát vette feleségül. Az 1564-ben armálist nyert, „udvarhű" Bornemissza Tamás kereskedelmi tevékenysége, a kapcsolati tőkét is messzemenően felhasználó kölcsönüzletei, e kereskedelmi tevékenység változó szervezeti keretei (rokonokkal, más kereskedőkkel összeállt kereskedelmi társaságok), a gazdasági tevékenysége során is kitűnően kamatoztatott társadalmi kapcsolatrendszere (nagyon jó kapcsolat a bécsi udvari, magyar kamarai vezetőkkel), a kereskedelemből származó konfliktusai gazdagon adatolva kerülnek bemutatásra, elemzésre. A szerző kitér az életútja során a Magyar Királyság jelentős városainak (Buda, Pozsony, Nagyszombat) elitjeibe tartozó gazdag, befolyásos, megnemesedett kereskedőpolgár különböző szintű közéleti (pl. szolidaritás kereskedő társai pereiben, pl. Szőcs Mihály vámfizetési ügye, Pesti Ferenc donatiójának tragikus esete), illetve politikai szerepvállalására is. A Bornemissza után maradt vagyon nagyságát az üzleti ügyeket nem érintő, csupán második feleségére hagyott javakról szóló 1574. július 19-i magánvégrendelete érzékelteti, amely a kötetben teljes terjedelmében, betűhíven olvasható. 318