Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Forrásközlések - SARNYAI CSABA MÁTÉ: Források a Muraköz zágrábi egyházmegyétől való elcsatolásanak történetéhez (1848) 279

Források bíróhoz nemritkán még tanukkal is menni, és mentvények (dispensatiok) kinyeréséért, vagy más ügyek elintézéséért utazni. 4. Miután a zágrábi egyházmegyének Dráván túli részeiben csupán az illyr, vagyis horvát nyelv divatozik, Muraközben pedig a magyar nyelv is használtatik: e főesperességnek a zágrábi megyétől elszakasztása által a zágrábi püspök megszabadulna amaz aggodalmaitól, mellyel jelenleg papsága közé magyar nyelvet bíró egyéneket is szerezni kénytetik, ez aggodalmi pedig jövőre annál inkább fölnövekedik minnél bizonyosabb az, hogy Muraközben, hol minden hivataloskodás a törvény nyomán csak magyar nyelven folyik, e nyelv használata inkább és inkább teljesedni fog. Míglen Horvátországban a magyar nyelv kizárásával az illyr, vagyis horvát nyelv használata fog kizárólag pártfogoltatni és sürgettetni. 5. A zágrábi püspök nem csekély nehézséggel találkozik abban, hogy Zala megyével, melynek Muraköz egy részét teszi, s már magyar törvény hatóságokkali levelezését a hazai törvények értelmében magyar nyelven vinni, és az előtte, mint bíró előtt megforduló perekben ugyanazon nyelven ítéletet hozni tartozván, szentszéke mégis alig számlál egy-két egyént, ki a magyar nyelvnek elégséges ismeretével bírna. E nehézség a tervezett elszakadással tökéletesen megszűnnék. De 6. A nemzetiségi küzdelem is igen hatályosan javallja Muraköznek a zágráb egyházi megyétől elszakadását, mert ez a magyarok és horvátok közt oly feszült helyzetet idézett elő, mely e főesperességben lakó s a horvát nemzettől jelen viszonyok miatt idegenkedett, magyaroktól alig lehet, még huzamosb idők után is szeretetteljes viszony s bizalmat reményelni oly egyházi kormány irányában, mely nem székel magyar honban. 7. Ezen nyomatékos okokhoz eldöntőleg számítandó a magyar nemzetnek azon folytonos kívánata, hogy Muraköz egy, Magyarországba kebelezett, éspedig különösen a szombathelyi egyházmegyéhez csatoltassék. Nyílvánítá ez óhajtását a nemzet az 1825/7 országgyűlésen, a Fejedelemhez! 1827 évi május hó 4-én, a kívánatok és vélelmek sorozatának 66. pont alatti feliratában, s mivel a következő 1830-iki országgyűlésen érkezett és a 27-ik ülésben kihirdetett királyi leirat kielégítő nem vala, mint újólag felterjesztendő tárgy a 31 és 38-ik ülésen egyhangúlag elfogadtatott. B. Muraköz a szombathelyi egyházmegyéhez csatolandó volna. E muraközi főesperességhez szomszéd megyék a szombathelyi és veszprémi, melyek mindegyikénél néhány plébániában a horvát nyelv is divatozik következetesen az említett egyházmegyéknek mindegyik püspöke képes lenne e főesperesség részére, amennyire az itt lakó horvátok számára e nyelven volna egyházi szolgálat végzendő, alkalmas papokat küldeni. A püspöki székhely is mindkét megyében egy távolságú a főesperességtől, azért e tekintetből bármelyikéhez csatoltathatnék. Mivel mégis a veszprémi megye a szombathelyinél nagyobb kiterjedésű, úgymint mely magában 52. plébániával amannál többet foglal és 100 000 lélekkel a szombathelyinél többet számlál, célszerűbb leend, ha Muraköz a szombathelyi egyház-megyébe kebelezetetik

. Ezen esetre: a zágrábi megyében maradna 321 plébánia, 697 000 lélek, a veszprémiben volna mint volt 219 plébánia, 370 000 lélek, a szombathelyiben lenne 205 plébánia, 240 000 lélek, miből következik, hogy Muraköznek a szombathelyi megyéhezi csatolása által nem nagyobbodnék benne annyira sem a plébániáknak, sem a lelkeknél száma, amennyivel bír mostanában a veszprémi egyházmegye. 296