Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BALLA LORÁND: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 171

Ballá Loránd: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat versed főispán, Brankovits György karlócai szerb metropolita, Kalitovics Lőrinc károlyfalvai gyártulajdonos, Bercsán János aradi görög katolikus főesperes, Olteanu János lugosi görög katolikus püspök. Az egyetlen társulati tag, aki ragaszkodott szerb karterekhez a neve beírásakor, Dr. Jezovic Gyula ügyvéd, módosi évdíjas tag volt. Végül az alapító tagok között az 1885. évi névlistán feltűnik Mihálovics József zágrábi érsek neve is. Bár az 1872. évi alapszabály megengedi a magyar mellett a német nyelv használatát a társulatban, 1885-ben már le van szögezve, hogy társulat céljainak eléréshez „magyar nyelvű dolgozatok írása, kiadása, nyilvános felolvasások tartása" szükséges, mégis a „szakképességek és szakkedvelők egyesítése"

50 alapján rekrutálódott a társulat tagsága. Felekezeti, nemzetiségi és statisztikai kimutatást nem volt módunkban kimutatni, azonban megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy a társulat valóban szakmai alapokon működött, és a felekezetinemzetiségi hovatartozás nem korlátozta a tagok felvételét. Nemzetiségiekkel találkozunk a társulat felépítési szerkezetének minden szintjén, választmányi tagoktól alapító és évdíjas tagokig. A DTR(M)Tgazdasági működése A társulat bevételeinek legbiztosabb forrása a tagdíj volt, az alapszabály szerint az évdíjas tagok évi 5 forinttal kötelezték magukat, az alapító tagok pedig egyszeri 100, majd 1885 után 200 forint befizetésével. Az alapszabály szerint az újonnan belépett tagok 3 évre kötelezték le magukat a társulatban, s ez a gyakorlat azt célozta, hogy bebiztosítsa a társulat anyagi hátterét a tagdíj befolyásával. Azonban rendszeresen problémát okozott a társulat működésében a tagdíj befizetésének ismételt elmaradása, így megvonva komoly summákat és a társulat gazdasági hátterének stabilitását kockáztatva. Ez a gyakorlat nem volt egyedi a magyarországi egyesületi életben,

51 a Magyar Történelmi Társulat 1867. évi könyvelésében például 551 évdíjas tagból összesen 130 tag volt hátralékban,

52 az 1871. évi költségvetés pedig 759,6 forint restanciával számol.

53 Az 1885. évi Délmagyar országi Történelmi és Régészeti Társulat és a Délmagyarországi Múzeum Társulat összeolvadása alkalmából készített vagyoni állapot jegyzőkönyvében láthatjuk, hogy az évdíjas tagok tagdíj hátraléka összesen 3060 forint.

54 Az összeg nagyobb volt például a társulat 1888. évi 2500 forintos teljes bevételénél. Másik példa az 1887. évi éves közgyűlési jegyzőkönyvben található, amikor is a társulat megszavazta hét tagjának kizárását a 50 A DTRMT1885. évi alapszabálya. MOL K 150.1886-VII-825972-1470. 51 L. BŐSZE, 1997. 59., 76-77.; Kiss, 2006. 272. 52 PESTY, 1868.134. 53 Uo.51. 54 DTM(R)Tjkv., 1886. 2. 189