Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BALLA LORÁND: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 171

Ballá Loránd: A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Ezzel belépünk a társulat társadalmi nyilvánosságának másik dimenziójába, melyet a múzeumlátogatás és a múzeumpedagóga képez. A DTRMT szinte mindegyik közgyűlési jegyzőkönyve megemlíti a vendégek között a sajtó jelenlétét és a „szép számban" jelen lévő iskolásokat és tanárokat. Az 1886. június 20án tartott havi választmányi gyűlés beszámol arról, hogy a Délmagyarországi Tanítóegyesület felügyelete alatt a felsőbb leányiskola növendékei, a Délmagyarországi körútra indult debreceni kereskedelmi iskola tanulói és ezek társaságában a temesvári kereskedelmi iskola ifjúsága meglátogatta a múzeumot, és vezetést kért a társulat igazgatójától. 1902-től rendelkezünk múzeumi látogatottsági beszámolókkal, melyekből kiderül, hogy a múzeum kulturális befolyása elsősorban az iskolák körében volt nagy, így ebben az évben áprilisban látogatták meg a múzeumot a temesvári állami főreáliskola tanulói; májusban a lugosi gimnázium diákjai; júliusban a hadapródiskola 120 tanítványa, szeptemberben és októberben pedig a római katolikus főgimnázium négy osztálya tett látogatást a múzeumban. Október végén Balling kapitány és Martinovics hadnagy parancsnoksága alatt a 61. gyalogezred katonái kértek vezetést a múzeumba, végül pedig novemberben a római katolikus felsőbb leányiskola növedékeí látogatták meg a múzeumot.

37 1905-ben Berkeszi tematikus értekezést tartott a főreáliskola növedékei számára, melynek címe „Hogyan éltek az őskor emberei Dél-Magyarország mai területén" volt. A legjobb dolgozatok íróit megjutalmazta, felkeltve a diákok érdeklődését az archeológia és a muzeológia iránt. Talán ezt tekinthetjük DélMagyarországon az első olyan próbálkozásnak, amelyet ma a múzeumpedagógia fogalmával illetnénk.

38 ADTRT tagsága A DTRT taglétszáma 1872-ben 89 fő volt, a következő évben már elérte a 183-at, majd folyamatosan növekedett, 1885-ben érte el csúcspontját, amikor elérte a 300 főt. A következő években a létszám 230-250 fő körül stabilizálódott, majd 1891 után már nem tudta elérni a 200-as határt. 1885-ig az alapító tagok számának lassú növekedése érzékelhető, majd ez év után hirtelen megháromszorozódik és 1911-ig stabil marad. Ez a tény azzal magyarázható, hogy az 1880-as évek végtől a társulat már nem nagyon tudott új alapító tagokat toborozni, viszont az idős tagok kezdtek kihalni, mégis szerepeltek a taglistán, így 1885-ben 64 alapító tagból 9 már halott volt; 1890-ben a szintén 64 alapítóból már 19 elhalálozott; 1900-ban 66-ból 31 és végül 1910-ben a 67 alapító tagnak több mint a fele, 39 elhunyt. 37 TRÉ, 1901.101. 38 TRÉ, 1906.126. 179