Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - BERKES JÓZSEF-GARADNAI ZOLTÁN-VISZKET ZOLTÁN: A „mormon" mikrofilmezés története a Magyar Országos Levéltár filmtárában, 1956-1963 5

A „mormon" mikrofilmezés története renc pap között. Szivák Imre gr. Szapáry javaslatánál egy sokkal radikálisabb javaslattal állt elő. Javaslatának lényege az volt, hogy ha továbbra is nehézségek mutatkoznának az 1868. évi LIII. te. végrehajtása körül, akkor ne csak a polgári házassági anyakönyvek bevezetésén gondolkodjanak el a képviselőtársai, hanem azon, hogy mielőbb vezessék be a teljes körű polgári anyakönyvezést. Bár az országgyűlés elfogadta a javaslatát, érdemleges előrelépésre még évekig nem került sor, noha gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter 1892 májusában megerősítette a kormány azon szándékát, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek esetében polgári házassági anyakönyvezést vezetnek be.

19 A polgári anyakönyvezés bevezetése, a megfelelő törvénytervezetek, törvények kidolgozása, előkészítése és meghozatala késett. Maga I. Ferenc József császár és apostoli király sem volt híve a polgári anyakönyvezés ötletének, és változatlan hévvel ellenezték azt a Vatikán és a hazai katolikus egyház vezetői is. Számos korabeli politikus és a Szapáry-kormányt követő Wekerle Sándor kormánya azonban kiállt az egyházpolitikai reform végrehajtása mellett. Ennek az állhatatosságnak az eredményeként 1893. január 26-án a minisztertanács elé került a polgári anyakönyvvezetés törvényjavaslata. Három hónap múlva, 1893. április 26-án Hieronymi Károly belügyminiszter azt az országgyűlés elé terjesztette. Ez az aktus igen heves ellenállást és vitát váltott ki az Országházon belül és kívül egyaránt. A katolikus egyház tüntetéseken, nagygyűléseken adott hangot elégedetlenségének, XIII. Leó pápa pedig 1893. szeptember 2-án kiadta a „Constanti Hungarorum" c. enciklikáját, amelyben a magyarországi papságot és hívőket az egyházpolitikai reformok elleni tiltakozásra, szervezkedésre szólította fel.

20 A képviselőházban 1894. május 22-25. között zajlott a nagy vihart kiváltó, fent említett törvényjavaslat, amelyet végül is október 10-én jóváhagyott a főrendiház. Már csak I. Ferenc József aláírása hiányzott a törvényjavaslatról, ő azonban ezt húzta-halasztotta, ameddig csak lehetett. Bizonytalanságát és határozatlanságát jelentősen befolyásolta az a tény is, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Vatikán is arra szólította fel, hogy ne írja alá az „ominózus" törvényt. Hosszú gondolkodás után, 1894. december 9-én az uralkodó mégis jóváhagyta az egyházpolitikai reformokat — köztük az állami anyakönyvezést — rögzítő törvényeket: „Ezzel Magyarországon döntő előrelépés történt a modern polgári jogállamiság irányában, megvalósítva az állam és az egyház szétválasztását, szélesítve a polgári közigazgatás hatókörét, és vallási téren is garantálva a polgári szabadságjogokat."

21 » Uo. 6. 20 Uo. 8-9. 21 Uo. 9-10. 13